„Tervtárban jártam, pauszokat láttam…” - húsvéti körkép a Dokumentációs Központban

A húsvéti időszak 1949 után a többi egyházi ünnep sorsára jutott: az állam igyekezett átkeretezni, új tartalmat adni neki, azzal azonban tisztában voltak, hogy a több százéves hagyományokat, szokásokat nem fogják tudni egy tollvonással kitörölni az emberek életéből. A Rákosi-korszakban a húsvéthétfőt munkanappá nyilvánították, az 1956-os forradalmat követően azonban ismét otthon ünnepelhettek a családok.[1]

Az állami tervezővállalatok közegében is megjelent időnként a húsvét tematikája, különösen az 1980-as évektől, az UVATERV Híradóban például gyerekeknek szánt kifestőt publikáltak:

A VÁTI Parabola brigádjának naplójában közös ajándékozásra került sor, a női dolgozók pedig örömmel vették, hogy férfi kollégáik megfeledkeztek a locsolásról:

A magyar húsvéti hagyományok egyik leglátogatottabb eseménye a Hollókői Húsvéti Fesztivál. Az UNESCO Világörökség részét képező kicsiny Ófalu műemléki felmérését még az 1960-as években kezdték meg, az 1985-ös UNESCO előterjesztési anyagot pedig a VÁTI készítette elő. A faluközpont helyreállítása ekkor már megtörtént, a turizmus pedig felívelőben volt és azóta is töretlen.

Van azonban egy település, amely nevének köszönhetően talán még inkább illik tematikánkba, ez pedig a Győrtől 13 km-re található Nyúl község. A település neve „Nulu” alakként először 1180-ban jelent meg, egyértelműen az állatnévből képezve.[2] A GYŐRITERV az 1980-as évek elején készített összevont rendezési tervet a településről (Fátay Tamás – Somfai András – Kazó Pál – Ferenczi Huba). A győri agglomerációba tartozó Nyúlra 2010-re 7400 fős lélekszámot jósoltak, amit jócskán túlbecsültek, hiszen a 2011-es népszámláláson 4195 főt számoltak.[3] Fontosnak vélték, hogy a sűrű és a lazább beépítésű területek egyensúlya megmaradjon, miközben a várossal való közlekedési kapcsolat fejlesztése is szükségesnek tűnt.[4]

De hogyan lett a húsvét egyik jelképe a nyúl? Minden valószínűség szerint egy népetimológiai félreértelmezésről van szó. Német nyelvterületen ugyanis régen gyöngytyúkot és annak tojásait ajándékozták egymásnak húsvétkor, amelynek neve „Haselhuhn”, röviden „Hasel”. A népnyelv azután összekeverte a nyúl „Hase” ajándékozásával és így született az új tartalommal bíró tradíció a 19. században.[5] 

A húsvéti tojás hagyománya azonban sokkal régebbre nyúlik vissza: már az ókori kultúrák is az újjászületés és a teremtés szimbólumaként használták, a tavaszi napéjegyenlőséghez kapcsolódó pogány termékenységi ünnep elemeit pedig az egyházi szimbolika a sírjából feltámadó Krisztus jelképéhez kapcsolta.[6] A zengővárkonyi Tájház 1982 óta üzemel a műemléki védelem alatt álló népi építészeti házikóban. Az udvari épületben található a Míves Tojás Múzeum, ahol európai, kelet-európai, de ázsiai vidékekről származó festett, hímzett tojásokat láthatnak az érdeklődők.[7] Gazda Anikó a VÁTI népi műemléki felmérése során készített fotódokumentációt a település védettségre méltó épületeiről, többek között a tájházról.

Rövid körképünk végére érve szeretnénk minden kedves olvasónknak napsütésben és pihenésben gazdag hosszú hétvégét kívánni!