A második világháborút követő hiányidőszakban, amikor az alapvető élelmiszerek, higiéniai termékek és ruházati termékek beszerzése nehézségekbe ütközött, a kozmetikumok és dekorkozmetikumok használatát igénylő test- és szépségápolást a politikai hatalom kisajátította és saját céljaira felhasználta. Elítélendővé, makro- és mikrotársadalmilag megvetendővé tette e területet, ami így a felszámolandó kispolgári, burzsoá életmód részeként jelent meg.

„Elkeseredett háború dúl a művészetek berkeiben.” – írta Fieber Henrik művészettörténész 1912-ben a Magyar Iparművészet hasábjain, utalva egy új művészeti stílus, a szecesszió térhódítására. A 19-20.

Az egykori Erzsébet lánchíd 1903-as átadásakor korának mérnöki bravúrja volt, hiszen a Duna legszebb hídjaként számontartott építmény volt a világ legnagyobb fesztávú lánchídja sokáig. Hasonló méretű lánchíd a Dunán az 1937-ben Bécsben épült Reichsbrücke volt. A két híd sorsában hasonlóság talán, hogy mindkettő tragikus módon semmisült meg. Míg az Erzsébet hidat a visszavonuló német SS csapatok szándékosan robbantották fel 1945. január 18-án, addig bécsi testvére esetében a háború alatt a visszavonuló németeknek erre már nem volt idejük, így a Vöröshadsereg elfoglalta. A híd egészen 1976.