A Veszprém vármegyei Taliándörögdön hatalmas, hófehér antennák törik meg a tájat. A nagy távolságú, kontinenseken átívelő távközlés az 1960-as években indult robbanásszerű fejlődésnek. Az első űrtávközlési műholdat – amely az Egyesült Államok és Európa között biztosított vételi összeköttetést – a Telstar 1-et 1962-ben indította útjára a NASA.
Lyukóbánya egy a diósgyőri Acélművek szénellátását biztosító körülfekvő telepek és települések szénmezői közül. Mára a feledés homályába veszett omladozó viskóival, kiégett kertjeivel, kóbor kutyáival, azonban néhány nemzedékkel korábban még megingathatalan, sztoikus bástyaként állt a környék szénbányászatának középpontjában, büszke bányászcsaládokkal, akik a település egyre feljebb és feljebb ívelő történetét alakították.
Dragonits Tamás 1924. november 13-án született Budapesten. 1941-ben jelesre érettségizett a budapesti Szent Benedek Gimnáziumban, majd a következő évtől megkezdte építészmérnöki tanulmányait a József Nádor Gazdaságtudományi és Műszaki Egyetemen.[1] Sok más korábbi műegyetemi hallgatóhoz hasonlóan őt is katonai behívóval nyugatra vezényelték a nyilasok, hogy a német újjáépítésben segédkezzen. A vonat azonban Németország helyett Dánia felé vette az irányt, ahonnan nemsokára Svédországba utazott tovább.
Dunaújváros 1950-től kezdődő építésétől kezdve a kereskedelmi és a vendéglátóipari ellátottság a ’60-as évekig szinte végig problémát jelentett. Az építkezés kezdetén ezek az egységek ideiglenesnek szánt barakkokban kezdték meg a működésüket és az építkezés „vadnyugati” állapotai között váltak nem éppen ideális közbiztonságuk miatt hírhedtté, úgy, mint a Kékegér vagy a Késdobáló. A Következőkben két olyan vendéglátóipari helyet mutatunk be, amelyek az adott korban más minőséget képviseltek az elődeikhez képest.
Az Élelmezési Minisztérium az 1950-es években elhatározta, hogy a lakosság jobb ellátása érdekében új kenyérgyárakra van szükség.[1] A kenyérgyár működése roppant egyszerű: a nyersanyag bekerül az üzembe, ahol lehetőség szerint a legtöbb folyamatot igyekeztek automatizálni. Az elkészült, friss pékárut aztán innen viszik a boltokba. Nem kellett minőségi romlástól tartani, hiszen elméletileg az üzemben mindig ugyanolyan kenyeret tudtak sütni.
Idén első alkalommal veszünk részt a Múzeumok Őszi Fesztiválján, mely idén "Minőségét megőrzi!" (gasztronómia és közgyűjtemények) mottóval hirdette meg a programsorozatot. A Dokumentációs Központ gyűjteménye bőségesen tartalmaz a mezőgazdasághoz, élelmiszeriparhoz, kereskedelemhez és vendéglátóiparhoz kapcsolódó terveket, kiadványokat, fotókat és filmeket, így megszólítva éreztük magunkat a téma kapcsán. Az eseményre 2024. október 18-án kerül sor nálunk és látogatóink két program közül választhatnak.
1950-ben, az első ötéves terv indulásakor a magyar kormányzat nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint a gazdaság szovjetizálását. Az erőltetett iparosítás és a hadseregfejlesztés érdekében a mezőgazdaság alárendelt szerepkörbe került: a parasztságra hárult a feladat, hogy a magyar lakosságot ellássák élelmiszerrel, beruházásokra azonban csak csekély összegeket biztosítottak. Megindult továbbá a parasztság termelőszövetkezetekbe való erőszakos „terelése”, amelytől szovjet típusú kolhozok, mezőgazdasági nagyüzemek létrejöttét várták.
A tavalyi kihagyást követően idén ismét részt vettünk a Kulturális Örökség Napjain (röviden: KÖN), amelynek fő tematikája idén az "Utak - kapcsolatok - hálózatok" hármas volt. A felhívás alapján hamar egyértelművé vált számunkra, hogy az UVATERV gyűjteményét szeretnénk majd részletesebben bemutatni az eseményen, így az előkészítési fázisban a válogatásé volt a főszerep.
A millenniumi földalatti vasút megépülését követően számos terv készült a metróhálózat további fejlesztésére, A Főváros több munkabizottságot is alakított a tervezés előmozdítására, melynek eredményeit 1942-ben összegezték.
Az idei Kulturális Örökség Napjai témája „utak-kapcsolatok-hálózatok”. A Dokumentációs Központ tervtárában ehhez kapcsolódóan nagyon sok terv található, főként az UVATERV gyűjteményben: A vállalat teljes neve Út- és Vasút Tervező Vállalat, és ez talán már sejteti, hogy a legfontosabb II. világháború után épült közlekedési épületeink és műtárgyaink - hidak, vasutak, utak, pályaudvarok, metrók - tervezője az UVATERV volt. A vállalat története még Állami Mélyépítéstudományi Tervező Intézet néven kezdődött 1948-ban.