1950-ben, az első ötéves terv indulásakor a magyar kormányzat nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint a gazdaság szovjetizálását. Az erőltetett iparosítás és a hadseregfejlesztés érdekében a mezőgazdaság alárendelt szerepkörbe került: a parasztságra hárult a feladat, hogy a magyar lakosságot ellássák élelmiszerrel, beruházásokra azonban csak csekély összegeket biztosítottak. Megindult továbbá a parasztság termelőszövetkezetekbe való erőszakos „terelése”, amelytől szovjet típusú kolhozok, mezőgazdasági nagyüzemek létrejöttét várták. A termelőszövetkezetek azonban nem voltak megfelelően gépesítve és hiányoztak az állattartáshoz szükséges korszerű épületek is.
A probléma áthidalására az egyik megoldást a típustervek jelentették volna. Az Országos Tervhivatal ugyanis kötelezővé tette a tszcs-k számára, hogy a Földművelésügyi Minisztérium és a Mezőgazdasági Tervező Iroda által készített, kisebb mezőgazdasági építkezések típusterveit tartalmazó katalógust alkalmazzák. A mezőgazdasági típustervek egyik megálmodója Farkasdi Zoltán volt, a MEZŐTERV sztahanovista kitüntetéssel jutalmazott főmérnöke, aki a szovjet kolhozok lakás- és gazdasági épületeinek tapasztalatait ültette át a magyar gyakorlatba.
Ezek a típustervek is az első ötéves terv keretében készültek el 1951. január 31-ig, és elsődleges céljuk a költségcsökkentés volt, hiszen így nem kellett külön tervezési díjjal is kalkulálni. Tervező- és kivitelező vállalatoknak csak abban az esetben lehetett átadni a feladatot, ha a termelőszövetkezet tagjainak műszaki felkészültségét meghaladta. A megyei építőipari vállalatok a helyszínen műszaki segítséget is kötelesek voltak nyújtani, de számos könyv és tájékoztató is megjelent a témában, valamint bemutatókat és korabeli workshopokat is tartottak a tagoknak. A tervek szerint az új mezőgazdasági építkezések 85%-át az új típustervek alapján kívánták megépíteni.
Amennyiben a tszcs által kiválasztott típusterv minden helyi adottságnak megfelelő volt, a terveket és a hozzájuk tartozó költségvetést a területileg illetékes tervezőiroda megrendelte, majd megküldte a tszcs-nek. Ha módosítást kellett eszközölni a típusterven, akkor azt a járási tanács végrehajtó bizottságától kellett kérvényezni. A kivitelezéshez szükséges munkaerőt a termelőszövetkezeti tagokból felállított brigádok adták, míg a szükséges építőanyagot a megyei tanácsoknak kellett biztosítania, de praktikusabb volt bontott építőanyagból dolgozni vagy saját téglaégetőt használni.
Az 1951-ben megjelentetett típusterv-katalógus (Termelőszövetkezetek építkezései) tartalmazta a típusterv számát, röviden ismertette az épület hasznosíthatóságát, valamint a szerkezet leírását. A terveket lehetett a helyi adottságokhoz mérten kivitelezni, így például egy 48 tehénre kalkulált istálló készülhetett téglából vagy vályogból is, ráadásul mindkét esetben mellékelték a szükséges anyagmennyiségeket és árakat is. A szerzők feltüntették, hogy mennyit spórolhattak a termelőszövetkezetek, ha egy vállalat helyett önerőből húzták fel az adott épületet. Végül a katalógusban szerepelt egy látványterv, egy metszet és egy alaprajz az épületről.
A propaganda különböző sikertörténetekkel próbálta meg tálalni a típusterveket. A túrkevei Vörös Csillag termelőszövetkezet például növelni tudta sertésállományát, így a régi tanyaépületeket kinőtték a jószágok. A tervek szerint két és fél hónap alatt két új, típustervek alapján készült sertésólat készültek felépíteni:
„Az eddig ismert és egyébként jól bevált típustervek szerint egy 200 hízót befogadó ól költsége 120.000 forint. Ezek a mostaniak 300-ra készülnek és 80.000 forintba kerülnek. Ilyen nagy hízlalók építése a típusterv szerint 180.000 forint költséggel terhelné a Vörös Csillagot. Lovas elvtárs már szorzott is fejben. A szövetkezet 10 ól építését tervezi: egész hízlalda-várost építenek, amelyet tavaszra már Diesel-motoros kisvasút köt össze Túrkevével.” (Szabad Nép, 1951.12.07.)
A mezőgazdasági típustervek kisebb-nagyobb átalakításokkal a későbbiekben is megmaradtak, természetesen az adott időszak gazdasági célkitűzéseihez igazítva.
Felhasznált források:
Tervgazdasági értesítő (1951)
Termelőszövetkezetek építkezései (1951)
Szabad Nép (1951)