Dragonits Tamás 1924. november 13-án született Budapesten. 1941-ben jelesre érettségizett a budapesti Szent Benedek Gimnáziumban, majd a következő évtől megkezdte építészmérnöki tanulmányait a József Nádor Gazdaságtudományi és Műszaki Egyetemen.[1] Sok más korábbi műegyetemi hallgatóhoz hasonlóan őt is katonai behívóval nyugatra vezényelték a nyilasok, hogy a német újjáépítésben segédkezzen. A vonat azonban Németország helyett Dánia felé vette az irányt, ahonnan nemsokára Svédországba utazott tovább. Dragonits egy svéd farmon dolgozott, majd fél évig egy svéd építészirodában helyezkedett el.
1947-ben tért haza Magyarországra, s befejezte az egyetemet. A Fővárosi Tervező Irodához (FŐTI) került, ahol az épületek helyreállításával foglalkozó csoportnál kapott lehetőséget. Egy évre rá már a műemlékek helyreállításával foglalkozó csapatban dolgozott, melynek székhelye a Várnegyedben volt. 1951 elején a KÖZTI irodájába kerültek, amit ekkor Janáky István vezetett. A Várnegyed újjáépítésének első lépése egy városrendezési terv megalkotása volt, melyet a VÁTI és a KÖZTI közösen készített el. A munkálatok 1951-ben kezdődtek és csak 1954-re fejeződtek be, hiszen nem csak fel kellett mérni az épületállományt, hanem közös célok mentén kellett a helyreállítás és a foghíjtelkek beépítésének terveit meghatározni.
Dragonits Tamásnak jelentős szerepe volt a Budai Várnegyed újraélesztésében, összesen 43 házat építettek újjá a tervei alapján és neki köszönhetően menekültek meg a Mátyás-templom belső felfestései is. Helyreállítási tervei közül nehéz egyet is kiemelni, de talán kellően jellegzetes az Úri utca 31. szám alatti középkori, kétemeletes lakóház. Az épület eredetileg 1440 körül készült, innen származnak az emeleti ablakok és az íves kapubejárat. A homlokzat jobb oldalán elhelyezkedő fülke pedig 16. századi gótikus jegyeket őriz. Dragonits a helyreállítás során Janáky Istvánnal együtt dolgozott, céljuk pedig a lehető leghitelesebb rekonstrukció volt.[2]
„Azt kellett a háború után eldönteni, hogy most merre tovább… nagyon kihasználom a területet vagy pedig csinálunk egy kis nosztalgiát és áldozunk ennyit anyagiakban a múltnak.”[3]
1951-ben, a Rákosi-korszak legsötétebb időszakában, feleségét és annak családját kitelepítették. Dragonitsnak sikerült kérvényeznie, hogy friss házasként ne válasszák szét őket, de felesége családja már nem volt ilyen szerencsés. Muszáj volt idomulni a rendszerhez a túlélés érdekében, hiszen az alacsonyan teljesítőket a gazdaság szabotálásával vádolhatták meg, ez alól az építészek sem voltak kivételek. 1953-ban az Esti Budapest már arról írhatott, hogy Dragonits Tamás, az ÉM Középülettervező Vállalat építészmérnöke november 7. tiszteletére 19 lakás átalakítási terveivel 10 nappal a határidő előtt végzett, miközben két dolgozót vizsgára készített fel.[4]
„Ez úgy volt, hogy amikor elég nagyok lettünk, akkor azt mondták, hogy »Legyen ez osztály!«[5]”
Az 1950-es években létrejött a VÁTI műemléki irodája, amely az egész országra kiterjedve végzett helyreállítási munkákat. Rados Jenő nyugdíjba kerülése után Dragonits Tamás vette át az iroda irányítását az 1960-as években, amely irányítása alatt számos vidéki lakóépület, szakrális épület és vár (egervári, siklósi, sárvári) felújításában, műemléki városrészek (Veszprém, Sopron) rendezési tervének elkészítésében vett részt.
Szenvedélyesen pártolta karrierje során a műemlékvédelmet, szerette volna, ha minél szélesebb rétegekkel ismertetnék meg a múlt értékeinek megőrzési lehetőségeit. A VÁTI-ból ment nyugdíjba, de továbbra is tervezett oltárokat. Az ICOMOS (Nemzetközi Műemlékvédelmi Bizottság) alapító tagja, 1990-1994 között az I. kerületi önkormányzatban képviselő is volt. Hosszú és termékeny karrierje során számos díjjal tüntették ki, köztük Ybl Miklós-díjjal, Reitter Ferenc-díjjal, Forster Díjjal és a Magyar Köztársaság Érdemrend lovagi fokozatával.[6]
Cikkünk végén Mészáros Ábel "Fehér köpeny és rajzasztal" című sorozatának 2017-es, Dragonits Tamással készült beszélgetését idézzük fel:
[1] Iskolai értesítők, Budapest. Szent Benedek Gimnázium, 1941. 91.
[2] Ötszázéves műemlék helyreállítása a budai Várban. Népszava, 1956.05.1.1.
[3] Fehérköpeny és rajzasztal – beszélgetés Dragonits Tamás építésszel
[4] A november 7-i verseny élenjárói. Esti Budapest, 1953.10.31. 1.
[5] Fehérköpeny és rajzasztal – beszélgetés Dragonits Tamás építésszel
[6] Jankó Judit: Romokból lett kis falu a város közepén. MúzeumCafé, 2016/3. 141.