érdekesépület

Dunaújváros 1950-től kezdődő építésétől kezdve a kereskedelmi és a vendéglátóipari ellátottság a ’60-as évekig szinte végig problémát jelentett. Az építkezés kezdetén ezek az egységek ideiglenesnek szánt barakkokban kezdték meg a működésüket és az építkezés „vadnyugati” állapotai között váltak nem éppen ideális közbiztonságuk miatt hírhedtté, úgy, mint a Kékegér vagy a Késdobáló. A Következőkben két olyan vendéglátóipari helyet mutatunk be, amelyek az adott korban más minőséget képviseltek az elődeikhez képest.

A millenniumi földalatti vasút megépülését követően számos terv készült a metróhálózat további fejlesztésére, A Főváros több munkabizottságot is alakított a tervezés előmozdítására, melynek eredményeit 1942-ben összegezték.

Az idei Kulturális Örökség Napjai témája „utak-kapcsolatok-hálózatok”. A Dokumentációs Központ tervtárában ehhez kapcsolódóan nagyon sok terv található, főként az UVATERV gyűjteményben: A vállalat teljes neve Út- és Vasút Tervező Vállalat, és ez talán már sejteti, hogy a legfontosabb II. világháború után épült közlekedési épületeink és műtárgyaink - hidak, vasutak, utak, pályaudvarok, metrók - tervezője az UVATERV volt. A vállalat története még Állami Mélyépítéstudományi Tervező Intézet néven kezdődött 1948-ban.

Szolnok mindig is a magyar vasút fontos központi helyszíne volt. 1847. szeptember 1-jén nyitotta meg Kossuth Lajos és Széchenyi István a Tisza partján lévő kis szolnoki vasútállomást, a régi „indóházat”. 1857-ben megközelítőleg a mai helyén épült a második épület, majd ezt is átépítették a kor neves állomásépítésze, Pfaff Ferenc tervei szerint. Ez az épület azonban az 1944-es bombázások során súlyosan megsérült, így újjáépítése már rögtön a háború után felemerült.

Az Apor Vilmos tér autó- és villamosutak által határolt területe ma már egyrészt park, másrészt egyházi központ, mai arculatát azonban csak az utóbbi években nyerte el. Cikkünkben annak jártunk utána, hogy hogyan alakult át a tér, milyen épületek tűntek fel és ezek közül melyek állnak napjainkban is.

Az 1971-ben itthon először megrendezett vadászati világkiállításra érkező vendégek befogadása szükségszerűen jelentette a hazai szállodakapacitás bővítését. A Pannónia Vállalat 1970-71 folyamán megközelítőleg 2000, „B” kategóriájú szállodai férőhely kialakítására vállalkozott 8 új hotel megnyitásával. A korszak két nagy idegenforgalmi vállalata, a Hungarhotels és a Pannónia egymással szinte versengve terveztették és kiviteleztették a mind nagyobb, mind érdekesebb, mind „egzotikusabb” szálláshelyeket.

Budapest, Kiskunfélegyháza, Pécs és Sopron – a négy magyarországi várost négy különböző formájú és funkciójú, de azonos nevet viselő – a víztől, vízparttól távol eső városközpontokban némileg tájidegennek tűnő nagymadár, a hattyú után elnevezve – épület köti össze, mindannyian büszkélkedhetnek ugyanis egy Hattyúházzal – vagy Hattyú-házzal. Cikkünkben az ismert hazai Hattyúházak történetét mutatjuk be. 

„Debrecen egyik legrégibb nevezetességét, az Arany Bika szállót is elérte a végzete, hogy a modern kultúra építse fel romjain mindazt a kényelmet és művészetet, amit a ma embere joggal igényel.”

Jóllehet a beszédes Kárpátia név szinte mindenkinek ismerősen cseng, ennek ellenére kevesen tudják, hogy a Ferenciek tere 7-8. szám alatt működő étterem-söröző története nemcsak a szomszédos ferences rendi templommal, hanem a metróépítéssel is összefonódott. A sűrűn látogatott épület kerek egy évszázaddal elkészülte után felújításra, korszerűsítésre szorult. Az új köntösbe öltözött vendéglő jellegzetes enteriőrjeiről előkerült fotók szolgáltattak témát az évfordulóját ünneplő kultikus hely életének rövid bemutatásához.