A magyar történelem egyik legtragikusabb vereségeként számontartott mohácsi csatában a magyar haderő kétharmada odaveszett, köztük az uralkodóval és az ország legfontosabb főméltóságaival. Építésügyi Filmarchívumunkban az 1976-ban átadott emlékhely építésébe kaphatunk betekintést.
A mohácsi síkot 1975-ben, az emlékhely építését megelőzően nyilvánította védetté az Országos Természetvédelmi Hivatal. A csatatéren, a Mohácstól délre fekvő Sátorhelyen két hónapig dolgoztak a régészek Maráz Borbála, a pécsi Janus Pannonius Múzeum osztályvezetőjének irányításával, hogy feltárják a tömegsírokat. A hagyomány szerint a csatát követően Kanizsai Dorottya férjének, Perényi Ferencnek a holttestét keresve jobbágyai és a környékbéli papok segítésével temette el az elesetteket.
A történelmi emlékhely a „mohácsi vész” 450. évfordulójára készült el, megtervezésében és kivitelezésében 12 tervező- és kivitelezővállalat vett részt, valamint diákok és a honvédség adta a szükséges munkaerő egy részét társadalmi munka formájában. Az első tanulmánytervet Vadász György (BUVÁTI), Ybl-díjas építész készítette, aki egy arborétum-szerű parkot álmodott meg, ahova egy gótikus kőkapun át vezet az út. A kapu közepén megtörő ív, az ország fejlődésében bekövetkezett törést szimbolizálja. Pölöskei József ötvösművész alkotása 14 ezer csontot formáló alkotóelemből készült. A Vadász György által tervezett fogadóépületben Bencsik István szobrászművész térképköve kapott helyet. Vadász munkája volt továbbá a török időkben elpusztult kolostorokat idéző földbe süllyesztett átriumos építmény, melynek közepén a fehér, meghasadt kőrózsát formáló kút az ország három részre szakadását szimbolizálja. Az ütközetben elhunytakat 120 faragott kopjafa szimbolizálja, amelyeket Kő Pál, Király József, Kiss Sándor és ifj. Szabó István készített. Az emlékhely felavatására augusztus 29-én került sor, egy ünnepsorozat keretében.
Felhasznált források:
Esti Hírlap, 1975.03.13.
Magyar Nemzet, 1976.05.13.
Déli Hírlap, 1976.06.23.
Magyar Hírlap, 1976.08.19.