Ugrás a tartalomra

Katalógus

Tervtárunkban való online kereséshez használja a HUNTÉKÁT!

bővebben

Fotótár

Fedezze fel folyamatosan bővülő képarchívumunk digitalizált állományát!

bővebben

Nemzeti Tervvagyon

Ismerje meg az állami vállalatok tervanyagának felhasználási lehetőségeit!

bővebben

ÉSZJNY

Tartsa naprakészen az Építészeti Szerzői Jogi Nyilvántartásban foglalt bejelentéseit!

bővebben

Tisztelt Ügyfeleink!

Megkereséseiket és időpontfoglalási kérelmüket továbbra is a következő e-mail címeken várjuk: tervtar@ekm.gov.hu, konyvtar@ekm.gov.hu, nemzetitervvagyon@ekm.gov.hu, eszjny@ekm.gov.hu és a fototar@ekm.gov.hu.

Dokumentációs Központ

Dunaújváros 1950-től kezdődő építésétől kezdve a kereskedelmi és a vendéglátóipari ellátottság a ’60-as évekig szinte végig problémát jelentett. Az építkezés kezdetén ezek az egységek ideiglenesnek szánt barakkokban kezdték meg a működésüket és az építkezés „vadnyugati” állapotai között váltak nem éppen ideális közbiztonságuk miatt hírhedtté, úgy, mint a Kékegér vagy a Késdobáló. A Következőkben két olyan vendéglátóipari helyet mutatunk be, amelyek az adott korban más minőséget képviseltek az elődeikhez képest.

Az Élelmezési Minisztérium az 1950-es években elhatározta, hogy a lakosság jobb ellátása érdekében új kenyérgyárakra van szükség.[1] A kenyérgyár működése roppant egyszerű: a nyersanyag bekerül az üzembe, ahol lehetőség szerint a legtöbb folyamatot igyekeztek automatizálni. Az elkészült, friss pékárut aztán innen viszik a boltokba. Nem kellett minőségi romlástól tartani, hiszen elméletileg az üzemben mindig ugyanolyan kenyeret tudtak sütni.

Idén első alkalommal veszünk részt a Múzeumok Őszi Fesztiválján, mely idén "Minőségét megőrzi!" (gasztronómia és közgyűjtemények) mottóval hirdette meg a programsorozatot. A Dokumentációs Központ gyűjteménye bőségesen tartalmaz a mezőgazdasághoz, élelmiszeriparhoz, kereskedelemhez és vendéglátóiparhoz kapcsolódó terveket, kiadványokat, fotókat és filmeket, így megszólítva éreztük magunkat a téma kapcsán. Az eseményre 2024. október 18-án kerül sor nálunk és látogatóink két program közül választhatnak.

1950-ben, az első ötéves terv indulásakor a magyar kormányzat nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint a gazdaság szovjetizálását. Az erőltetett iparosítás és a hadseregfejlesztés érdekében a mezőgazdaság alárendelt szerepkörbe került: a parasztságra hárult a feladat, hogy a magyar lakosságot ellássák élelmiszerrel, beruházásokra azonban csak csekély összegeket biztosítottak. Megindult továbbá a parasztság termelőszövetkezetekbe való erőszakos „terelése”, amelytől szovjet típusú kolhozok, mezőgazdasági nagyüzemek létrejöttét várták.

A tavalyi kihagyást követően idén ismét részt vettünk a Kulturális Örökség Napjain (röviden: KÖN), amelynek fő tematikája idén az "Utak - kapcsolatok - hálózatok" hármas volt. A felhívás alapján hamar egyértelművé vált számunkra, hogy az UVATERV gyűjteményét szeretnénk majd részletesebben bemutatni az eseményen, így az előkészítési fázisban a válogatásé volt a főszerep.

A millenniumi földalatti vasút megépülését követően számos terv készült a metróhálózat további fejlesztésére, A Főváros több munkabizottságot is alakított a tervezés előmozdítására, melynek eredményeit 1942-ben összegezték.

Az idei Kulturális Örökség Napjai témája „utak-kapcsolatok-hálózatok”. A Dokumentációs Központ tervtárában ehhez kapcsolódóan nagyon sok terv található, főként az UVATERV gyűjteményben: A vállalat teljes neve Út- és Vasút Tervező Vállalat, és ez talán már sejteti, hogy a legfontosabb II. világháború után épült közlekedési épületeink és műtárgyaink - hidak, vasutak, utak, pályaudvarok, metrók - tervezője az UVATERV volt. A vállalat története még Állami Mélyépítéstudományi Tervező Intézet néven kezdődött 1948-ban.

Az Építésügyi Dokumentációs és Információs Központ 2016 óta vesz részt a Kulturális Örökség Napjain, melynek idén a közlekedés a fő tematikája. Szeptember 21-én, szombaton kétféle programmal várjuk az érdeklődőket.

A nap folyamán két alkalommal is lehetőség lesz betekintést nyerni a több, mint 4000 m2-en elterülő raktárunk és az állami tervezővállalatok világának rejtelmeibe.

  • Időpontok: 11:00 és 14:00 óra. A bejárás kb. egy órát vesz igénybe.

Szolnok mindig is a magyar vasút fontos központi helyszíne volt. 1847. szeptember 1-jén nyitotta meg Kossuth Lajos és Széchenyi István a Tisza partján lévő kis szolnoki vasútállomást, a régi „indóházat”. 1857-ben megközelítőleg a mai helyén épült a második épület, majd ezt is átépítették a kor neves állomásépítésze, Pfaff Ferenc tervei szerint. Ez az épület azonban az 1944-es bombázások során súlyosan megsérült, így újjáépítése már rögtön a háború után felemerült.

A Maros folyót átívelő híd a 43. számú út Makó és Kiszombor közötti szakaszát köti össze. Jelentősége abban rejlik, hogy a Románia felé vezető nagylaki határátkelőhöz vezet. A híd első verziója még 1926-ban épült, de a második világháború során elpusztult, amikor a szovjet csapatok bevonulásakor 1944-ben a visszavonuló magyar csapatok felrobbantották. A háborút követően sokáig csak egy provizórikus fahíd helyettesítette, majd 1948-ban történt meg az újjáépítése.