Zalaváry Lajos 1923. január 1-én született Budapesten. Értelmiségi családban nőtt fel, édesapja az Osztrák-Magyar Monarchia idejében szerzett zongorista végzettséget Bécsben. A fiatal Zalaváry már az általános iskolában kitűnt rajztehetségével. Először a gödöllői Premontrei gimnáziumban tanult, majd átkerült Miskolcra, a minoriták rendházába, ahol a szomszédos Fráter György Katolikus Gimnáziumban (ma Földes Ferenc Gimnázium) érettségizett. 1942-ben jelentkezett a József Nádor Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára, ahova felvételi vizsga nélkül bekerült jó tanulmányi eredményei miatt.
1943-ban a második világháború félbeszakította tanulmányait: behívták munkaszolgálatra és a román fronton védvonalak építésén dolgoztatták. Épségben hazakerült, ahonnan SAS behívóval Németországba vitték. Társaival, Farkasdy Zoltánnal és Jánossy Györggyel Dániába, majd Svédországba tudott menekülni a frontvonalak elől. Itt ismerkedett meg az északi építészettel: egyetemi kurzusokra járhattak és helyi építészirodákban tanulhatták a szakmát. Zalaváry Stockholmban, Várhegyi György irodájában dolgozott, többek között az Uppsalai dóm renoválási tervein.
1946 októberében tértek haza Magyarországra, ahol befejezték az egyetemet. 1948-ban a Magyar Építészek Szövetsége pályázatot írt ki hallgatók számára, amelyben egy falusi kultúrházat kellett megtervezni. Zalaváry megnyerte az első díjat, s innentől kezdve minden nagyobb megmérettetésre őt küldték. Egyetemista évei alatt olyan építészek irodáiban dolgozott, mint Kismarty-Lechner Jenő (Jókai Mór síremléke, tisztviselőtelepi Magyarok Nagyasszonya-templom, Albertfalvai Szent Mihály templom), Virágh Pál (Tihanyi Yacht Club, szegedi Béke-épület, Kis-Pongrác lakótelep) vagy Rácz György (Áfonya utca 10., Dunaújvárosi Papírgyár, hódmezővásárhelyi műteremházak).
A diploma megszerzését követően a MATI-ból levált Középülettervező Irodában (KÖZTI), Janáky István (Palatinus Strandfürdő, Miskolci Nehézipari Egyetem, magdolnavárosi OTI-kislakások) műtermében kezdett dolgozni. Az Iroda már az 1940-es évek végétől olyan fontos megbízásokat kapott mint a Miskolci Nehézipari Műegyetem és a Budai Várnegyed helyreállítása. A Miskolci Nehézipari Egyetem első változatai még egy, a parlamentnél is nagyobb épületet vázoltak fel, amely végül Sztálin halálát követően nem valósult meg, helyette egy modern épületegyüttes született.
„Az én területem volt a műhelycsarnok, én szabad voltam, engem lehetett küldözgetni, úgyhogy én két heteket voltam lent Miskolcon művezetni.”
1953-ban Janáky vezetésével megalakult a MÉSZ mesteriskolája, amely elsősorban az ideológia képzést és az orosz nyelvtudás elsajátítását szolgálta volna. Janáky megkérte Zalaváryt, hogy baráti köréből toborozza az első résztvevőket. Később, a IV-VI. ciklusban már vezető építészként működött közre.
„A Zsigmond téri lakóépületnek az volt a szépsége, hogy ott két szoba-hallos lakásokat terveztem, ami miatt szinte majdnem bíróság elé állítottak »szabotázs« címén. És csak az mentett meg igazából, hogy jött a forradalom…”
Korai önálló alkotásai közé tartozik a III. kerületi Zsigmond téri lakóháztömb 1954-ből és a Csepel-Csillagtelep nevű városrész 1955-ből. Ezen terveiért 1956-ban az Ybl Miklós-díj II. fokozatát kapta.
Az 1960-as években az egyetemen mint óraadó tanár vett részt a következő építészgeneráció oktatásában, ahol fontosnak tartotta az északi építészettel való megismertetésüket. Jurcsik Károlynak – aki a Budapesti Műszaki Egyetem Középület-tervezési tanszékén tanított – köszönhetően ismerte meg Csontos Csabát és Dobozi Miklóst, akik szintén a KÖZTI-hez szerződtek a diploma után és néhány épületen együtt is dolgoztak Zalaváryval. Egyik első közös munkájuk az 1964-es Stoczek utcai BME Leánykollégium és étterem (ma Martos Kollégium) volt.
Különös érdeklődéssel fordult a közösségi-, oktatási és kulturális terek felé, így számos ilyen épület fűződik a nevéhez, többek között a Budavári Általános Iskola épülete, a Nagyotthallók Állami Intézete és a Halis István Városi Könyvtár Nagykanizsán.
Az 1960-as években is sok épület készült típustervek alapján, Zalaváry pedig úgy érezte, hogy a modern épületekkel való munka során el tudott mélyülni a szakma legapróbb részleteiben. Szeretett volna népi építészeti elemeket belevinni munkáiba, de rá kellett jönnie, hogy addigra már a vidéki települések képe is jelentősen átalakult. Ennek a kísérletezésnek a legékesebb példája a jászberényi fürdő épületegyüttese, amelynek első üteme 1958-ban készült el. Az épületegyüttes jellegzetessége a forró és langyos medence kör alaprajzú tere, amelyek fölé kupolák magasodnak.
„[…] azt a hangulatot próbáltam volna magammal hozni, ami engem átjárt annak idején, amikor ezeket a tanyasi épületeket láttam. Ezek szép hófehérek voltak és a környéken az a gyönyörű zöld meg az a gyönyörű őszi barnaság együtt egy olyan hangulatot jelentett számomra… és a magyar falunak akkor még volt hangulata!”
Finta József mellett Zalaváry Lajos is a pesti Dunakorzó képét meghatározó épületet alkotott a Hotel Atrium-Hyatt (ma Sofitel) esetében. A 365 szobás, ötcsillagos szálloda tervezésénél azt vette figyelembe, hogy a környező palotákhoz illeszkedő épület szülessen.
„Célom volt, hogy a szálloda terei előre nem látott, meglepő, izgalmas, rendkívüli élményt – jó értelemben vett kalandot – jelentsenek a vendég számára. Nem tartottam fontosnak, hogy a vendég a szállodát otthonának érezze, de el akartam érni, hogy a szálloda otthonos legyen.” (Magyar Építőművészet, 31. évf. 6. sz.)
Zalaváry teljes pályafutása alatt a KÖZTI-nél dolgozott, 1965-től már műteremvezetői pozícióban. A vállalat túlélte a privatizáció viharos időszakát, így az építész egészen nyugdíjba vonulásáig vezető építészként dolgozhatott első munkahelyén.
A rendszerváltást követő években megjelent munkásságában a posztmodern. Ennek egyik első jele a gödöllői Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont épületegyüttese volt, ahol a geometrikus formák játékos módon jelennek meg, a kísérletekhez szükséges állat- és növényházat pedig nem önálló pavilonba, hanem a tetőn elhelyezett, termálüveggel fedett, nyeregtetős üvegházba álmodta meg. Budapest városképi szempontjából meghatározó épülete, az East-West Trade Center 1991-ben született a Rákóczi út és a Múzeum körút sarkán csaknem 90 évig üresen álló telekre. A reprezentatív irodaépület tervezésénél a szemközti, 1938-ban épült MTA-bérház formavilágát vette át. A svéd beruházó és kivitelező nem spórolt az alapanyagokon sem, a látványos üvegszerkezettel fedett átrium mellett a homlokzatra nemes gránitlapok kerültek.
Egyik utolsó munkája, a Nagykanizsai Városi Könyvtár, az akkor már 70-es éveiben járó Zalaváry kiforrott, önálló építészeti stílusának megvalósult példánya. A növényi ornamentikából és az ősi magyar szimbólumvilágból származó, de azt a geometrikus formákba átültető mintái ezen az épületen színezett vakolat formájában jelentek meg.
„Minden munkámnál ahhoz ragaszkodtam, hogy az épületnek a műfaját határozzam meg. Izgatott, hogy hogyan tudok a környékbe beilleszkedni. Ez a legtöbb helyen a későbbiekben sikerült, […] én azt se bántam, ha vannak bizonyos meghökkentő elemek egy épületen belül, én a bombasztikától nem féltem. Az épületen járó-kelő embernek legyen valamilyen szórakozása, már majdnem a cirkusz határán. De egyre nagyon vigyáztam, hogy az épület sugározzon egy ilyen optimista hangulatot, ami az embert nem teszi szomorúvá.”
Felhasznált források és irodalom:
Götz Eszter: Zalaváry Lajos építészete. MMA Kiadó, 2018.
Mesterek a kortárs magyar építészetből. Csontos Györgyi és Csontos János filmje