Az Apor Vilmos tér autó- és villamosutak által határolt területe ma már egyrészt park, másrészt egyházi központ, mai arculatát azonban csak az utóbbi években nyerte el. Cikkünkben annak jártunk utána, hogy hogyan alakult át a tér, milyen épületek tűntek fel és ezek közül melyek állnak napjainkban is.
A XII. kerületi Németvölgy beépülése a két világháború között vált intenzívvé, a lakosságszám emelkedése pedig a környék fejlesztését is megkövetelte, amely nem csak az infrastruktúra fejlesztését jelentette. A katolikus hívők egyre bővülő közössége számára templomot és kultúrházat is szántak a környéken. 1940-ben megalapították a Felső-Krisztinavárosi Keresztelő Szent János plébániát, melynek épületét Fiala Ferenc és Lehoczky György tervezte.
1934-ben készült el és ezt szánták a későbbi közösségi térnek, a nagytemplom elkészítésével pedig Irsy Lászlót bízták meg. A munkálatok meg is indultak, de csak az altemplom készült el, a háború 1941-ben közbeszólt. A háborút követően az újjáépítés során a templomok nem élveztek prioritást, így csak az elsőként megépült, igen szűkös templomot vehették újra birtokba a hívők, s ezt is csak adományokból tudták helyreállíttatni és némiképp bővíteni. A monumentálisra szánt nagytemplom nem készült el, az építőanyagokat más épületek javításához használták fel.
1970-ben az IPARTERV-nél dolgozó Pál Balázs kapott megbízást, hogy a meglévő alapokra háromfunkciós szolgáltatóházat tervezzen. A cukrászat a már meglévő alapépítményben elhelyezett raktár (a korábbi urnatemető) fölé került előcsarnokkal, ruhatárral, mosdókkal. A vendégek kiszolgálása egy körpultból történt, amely fölé galéria került. A megvilágításról egy műanyag kupola gondoskodott. A férfi és női fodrászat a két oldalsó alépítményre létesült, összesen 12 munkahelyet biztosítva (6 női fodrász, 4 férfifodrász és 2 kozmetikus). A raktárteret egy félkör alakú részen kialakítandó felvonó és lépcső kötötte össze a felső résszel.
Az épület egyik jellegzetessége, hogy a zárófödém peremére a kör mentén, merőlegesen vasbeton lamellákat építettek. Az ablak és homlokzati ajtók acélból készültek, thermopán üvegezéssel.
Ugyan sokáig működött az épületben a találkozóhelyként is funkcionáló Randevú Eszpresszó, a korábbi Lékai tér 9. azonban inkább a rendszerváltás utáni éveiről volt hírhedt. Magánkézbe kerülése után ugyanis a Hully-Gully diszkó és sztriptízbár létesült benne, ami az éjszakai élet minden negatív vonzatát is magával hozta. 1998-ban tönkrement a szórakozóhely, a plébániának pedig sikerült visszavásárolnia az ingatlant. Az épület homlokzata ekkor már teljesen lecsupaszítva állt, eltűntek róla az eredeti jellegét adó vasbeton díszítőelemek is. Az épületet altemplomként használták, urnatemetőt hoztak benne létre, 2014-ben pedig elbontásra került a szebb napokat látott szolgáltatóház.
2005-ben Makovecz Imre pályázati munkájában egy méltó, grandiózus Szent Mihály-templomot álmodott meg a helyszínre, amit a Sagrada Família ihletett. Végül azonban nem a kétszáz faragott angyallal kiegészített katedrális valósult meg 2017-ben, hanem Müller Ferenc tervei alapján egy új, nagyobb közösségi ház, amely több mint 500 négyzetméter és három termet foglal magában.
A tér, amely sokáig a Tisza István elleni sikertelen merényletet végrehajtó író, újságíró Lékai Jánosról volt elnevezve, ismét a vértanú püspök Apor Vilmos nevét kapta meg, úgy, ahogy a szolgáltatóház is visszaadta a területet a hívőknek.
Felhasznált források és irodalom:
DKT/OÉMT/IPARTERVPAUSZ/-P-31/3780/2 Budapest, XII. Lékai János tér 9. szám alatti szolgáltató ház kiviteli terve
Pál Balázs: Lékai tér 9. sz. szolgáltatóház. In: Magyar Építőipar, 1970/1. sz.
Hol is tart pontosan Makovecz Imre Apor Vilmos térre tervezett katedrálisának ügye? (https://www.octogon.hu/epiteszet/hol-is-tart-pontosan-makovecz-imre-budapesti-katedralisanak-ugye/)
Felső-krisztinavárosi Keresztelő Szent János Plébánia (https://www.rieth.hu/Gyermekkor/Kornyek_FelsoKrisztina.htm)