érdekesépület

A Pannónia Vendéglátóipari Vállalat az 1960-as években újfajta, tömegétkeztetésre alkalmas egységeket kívánt létrehozni a Balaton több településén. Ez volt az úgynevezett „Delta-program”, amely során az ABC áruházak mintájára azonos berendezésű és emblémájú üzlettípust terveztek, ahol az alsó szinten másodosztályú önkiszolgáló étterem, az emeleten pedig táncos szórakozóhely működtethető.[1] 

A magyarországi szervezett turistamozgalmak fejlődése a 20. század elején kapott igazi lendületet, országos szinten az 1913-ban alakult Magyar Turista Szövetség révén, míg Esztergomban 1911-ben kapott a település önálló osztályt. A Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztályát Brilli Gyula vezette, aki a civil életben szállítókét dolgozott. 

Mosonmagyaróvár már a kora középkortól kezdve kihasználta a Lajta vízbőségét és malmokat épített, amely később a fejlett malomipar és gabonakereskedelem motorja lett. A városban kanyargó Lajta mentén három kőből, illetve téglából épült egykori vízimalom található.

A balatoni későmodern építészettel, ezzel a különleges és egyedi karakterű, főként szezonális épületeket létrehozó irányzattal az elmúlt évtizedben már több írás is foglalkozott. Sőt, Wettstein Domonkos Balatoni építészet címen készített egy összefoglaló kötetet a témában 2022-ben. Ebben kitért a ma még sajnos az épület nívójához méltatlan állapotban lévő tihanyi révre is, melynek tervei elérhetőek a Dokumentációs Központ Tervtárában. 

Székesfehérvári Öreghegy, budapesti Kaszásdűlő és Velence… Hogy mi köti össze őket? Mindhárom településen, településrészen találkozhatunk könnyűszerkezetes családi házakkal, az úgynevezett Alba-házakkal, melyek első pillantásra az angliai sorházakat juttathatják eszünkbe. A technológia valóban Angliából került Magyarországra, hazánkban azonban korántsem csak gyorsan felépíthető, olcsó középületek építésénél alkalmazták.

A Veszprém vármegyei Taliándörögdön hatalmas, hófehér antennák törik meg a tájat. A nagy távolságú, kontinenseken átívelő távközlés az 1960-as években indult robbanásszerű fejlődésnek. Az első űrtávközlési műholdat – amely az Egyesült Államok és Európa között biztosított vételi összeköttetést – a Telstar 1-et 1962-ben indította útjára a NASA.

Dunaújváros 1950-től kezdődő építésétől kezdve a kereskedelmi és a vendéglátóipari ellátottság a ’60-as évekig szinte végig problémát jelentett. Az építkezés kezdetén ezek az egységek ideiglenesnek szánt barakkokban kezdték meg a működésüket és az építkezés „vadnyugati” állapotai között váltak nem éppen ideális közbiztonságuk miatt hírhedtté, úgy, mint a Kékegér vagy a Késdobáló. A Következőkben két olyan vendéglátóipari helyet mutatunk be, amelyek az adott korban más minőséget képviseltek az elődeikhez képest.

A millenniumi földalatti vasút megépülését követően számos terv készült a metróhálózat további fejlesztésére, A Főváros több munkabizottságot is alakított a tervezés előmozdítására, melynek eredményeit 1942-ben összegezték.

Az idei Kulturális Örökség Napjai témája „utak-kapcsolatok-hálózatok”. A Dokumentációs Központ tervtárában ehhez kapcsolódóan nagyon sok terv található, főként az UVATERV gyűjteményben: A vállalat teljes neve Út- és Vasút Tervező Vállalat, és ez talán már sejteti, hogy a legfontosabb II. világháború után épült közlekedési épületeink és műtárgyaink - hidak, vasutak, utak, pályaudvarok, metrók - tervezője az UVATERV volt. A vállalat története még Állami Mélyépítéstudományi Tervező Intézet néven kezdődött 1948-ban.

Szolnok mindig is a magyar vasút fontos központi helyszíne volt. 1847. szeptember 1-jén nyitotta meg Kossuth Lajos és Széchenyi István a Tisza partján lévő kis szolnoki vasútállomást, a régi „indóházat”. 1857-ben megközelítőleg a mai helyén épült a második épület, majd ezt is átépítették a kor neves állomásépítésze, Pfaff Ferenc tervei szerint. Ez az épület azonban az 1944-es bombázások során súlyosan megsérült, így újjáépítése már rögtön a háború után felemerült.