Finta József 1935. június 12-én született Kolozsváron. Értelmiségi családban nevelkedett, édesapja magyar-latin szakos tanár, költő és műfordító, édesanyja a református kollégium titkárnője volt. 1941-ben Észak-Erdély visszacsatolása után Nagyváradra költöztek, de 1944-ben a háború elől Budapestre menekültek, egyedül irataikat és a kis Finta kedvenc mackóját vitték magukkal. A Lónyay utcai Református Gimnáziumba került, közben édesapját nyugdíjazták, így nagy szegénységben éltek.
Kitűnően rajzolt, így a Képzőművészeti Főiskolán szeretett volna tovább tanulni, de édesapja unszolására végül az Építőipari Közlekedési Műszaki Egyetem Építész Karára jelentkezett, ahova fel is vették. 1953-1958 között Rákosi-, majd Népköztársasági ösztöndíjas volt, ami nagy anyagi segítséget jelentett. A szocreál időszakban tanulta a szakmát, amelyről így emlékezett: Mikolás Tibor egyszer félrevonta és azt mondta neki, hogy „Te, ezt ne nagyon csináld, ez nem az igazi.”. Egyedül neki és Rimanóczy Jenőnek engedték meg, hogy más stílusban tervezzen. Ekkor fordult érdeklődése az északi építészet, pl. Alvar Aalto finn építész munkássága felé. Diplomamunkájában a Zebegény oldalába kellett népművészeti központot terveznie. A zsűriben volt Janáky István, aki azt javasolta, hogy nem kell megvédenie a tervet, annyira jól sikerült – mint utóbb kiderült, a szépen megfestett felhők nyűgözték le. Ott volt még Fekete Ede is, a LAKÓTERV igazgatója, aki rögtön állást ajánlott neki, itt 1958-tól kezdve közel harminchat évig munkálkodott.
„Az az építészet, amelyik nem törődik azzal, hogy milyen élet költözik bele, az nem erkölcsös.”
Közben Janáky beajánlotta a Mesteriskolába, ahol Zilahy István volt a mestere, de nagy hatással volt rá Janáky István, Bőnyei János és Dávid Károly is. Első mesteriskolás munkája a dunaújvárosi Garzonház volt, amelyért már igen fiatalon Ybl Miklós-díjat kapott. Folyamatosan részt vett különböző építészeti pályázatokon, amik kevés munkabefektetéssel, de sok pénzzel kecsegtettek, így volt lehetősége utazni.
1966-ban az amerikai Intercontinental cég pályázatot írt ki a magyarországi tervezővállalatoknak az első magyar nemzetközi szálloda megtervezésére, amit a LAKÓTERV nyert meg. 1966 és 1969 között készült el a Duna Intercontinental szálloda, a mai Hotel Marriott, amely országos ismertséghez juttatta Finta Józsefet.
„Életem legnehezebb tervezése volt, hiszen addig rajzolóm se volt, egyedül csináltam minden tervemet. Hirtelen a nyakamba kaptam egy 16 fős műtermet, általában idősebbek is voltak nálam, nem tudtam, hogy az emberekkel hogy kell viselkedni… borzasztó volt, na!”
Eredetileg ívesebb és alacsonyabb épületet tervezett, de sem a megrendelőnek, sem a kivitelezőnek nem nyerte el a tetszését, ekkor váltottak a fogazott homlokzatra. Léptékét tekintve is igen vitatott épület lett, a Magyar Nemzet még vitafórumot is indított a Dunapart képének jelentős átalakulásáról.
Ezután sorra jöttek a szállodák belföldön és külföldön egyaránt: Hotel Volga Budapest (1971), Hotel Bratislava, Pozsony (1974), Hotel Voronyezs, Brno (1979), Hotel Forum, Budapest (1981), Hotel Buda Penta, Budapest (1982), Hotel Novotel Congress, Budapest (1982), Hotel Hungaria, Bécs (1984), Hotel Taverna, Budapest (1985), Hotel Liget, Budapest (1990), Kempinski Hotel Corvinus, Budapest (1992).
Az 1971-ben készült Volga Szállót egy év alatt kellett megtervezni és kivitelezni is, ráadásul mindehhez az 1. számú házgyár kész elemeit kellett felhasználni. Finta Pozsonyban és Brnóban is házgyári szállodákat tervezett, de ezeket már a győri házgyár termékeiből, amiket sokkal jobb minőségűnek tartott.
„Ezek a paneles szállók mentettek meg engem, hogy a vita után esetleg én elsüllyedjek.”
Már a Duna Intercontinentalon dolgozott, amikor megbízták a salgótarjáni Pécskő Áruház elkészítésével, miután a helyi tervező koncepcióját elvetették. A szálloda mellett kikapcsolódást jelentett Finta számára az áruház, ráadásul a város modern főterének kialakításában is fontos szerepe volt az épületnek.
A rendszerváltás környékén munkáiban rövid posztmodern korszak jelent meg, ennek egyik mintapéldánya az 1990-ben elkészült Képviseleti Irodaház (International Trade Center). Csizmár Gyula építésztársával arra törekedtek, hogy a „félbehagyottnak” ható Andrássy utat összekössék a belvárossal. Fontos szempont volt, hogy az épület ne takarja ki a mögötte magasodó Szent István Bazilika kupoláját, így tulajdonképpen három részből tevődik össze: az első, József Attila utca felőli szekció a szecesszió, míg a Bajcsy-Zsilinszky úti rész a klasszicizmust idézi meg, a középső „beharapásba” ültették a Bazilika kupoláját, a saroktorony pedig az Andrássy út lezárását hívatott szimbolizálni.
„Szinte az egyetlen olyan épületem, ahol nem volt vita arról, hogy ennek a háznak nagyon elegánsnak kell lenni, igazi irodaháznak… nem veszekedtünk azon, hogy a gránit igazi gránit legyen…” (A Bank Center épületéről)
A LAKÓTERVnél műteremvezetőként, majd igazgatóhelyettes-főépítészként dolgozott. A rendszerváltás és a privatizáció következményeit nem minden állami tervezővállalat „élte túl”, így járt a LAKÓTERV is, amely lassan tönkrement. Finta ezért 1994-ben megalapította a Finta és Társai Építész Stúdiót. Munkásságában is megjelent ez a fordulópont: a Bank Centert ugyan még a LAKÓTERVben kezdte el, de már saját építész stúdiójában fejezte be. Ez volt az első olyan épület, amelynél szinte teljesen szabad kezet kapott. A tervezés során fontos szempont volt, hogy az egyszerű sétálók számára is „hívogató” legyen az épület, emellett minőségi anyagokkal is dolgozhatott, brazil és vietnámi gránit került például a homlokzatra.
A kilencvenes években készült épületein (WestEnd City, Rendőrség székháza, ELTE egyetemi campus informatikai épülete) már a felszabadultság, a játékosság jelent meg. Sokat foglalkoztatta a pesti és a budai Dunapart beépítésének koncepciója és a pesti oldal nagyforgalmú területeinek szellősebbé tétele, zöldítése, jobb kihasználása.
„Az az építész, aki felnő, azonnal hagyja abba a szakmáját. Szóval ha a gyerekkornak a játékos vágya kihal valakiből, nem érdemes élni.”
Élete utolsó szakaszából kevés tervezésével találkozhatunk – utolsó munkája a 2009-es Hotel Aqua Palace Esztergomban -, de a rajzolást, skiccelést soha nem hagyta abba, építész stúdiójában pedig a fiatal generáció tanulhatott tőle.
Pályafutását számos elismeréssel jutalmazták: 1965-ben Ybl-díjat, 1996-ban Kossuth-díjat, 1997-ben Köztársasági Elnöki Aranyérmet, 1998-ban Steindl Imre-díjat, 2007-ben Prima Primissima-díjat, 2013-ban a Magyar Érdemrend középkeresztjét kapta meg, 2014-ben a Nemzet Művészévé választották.
Felhasznált források:
https://mkvm.hu/vup-duna-intercontinental/
„Egy építésznek gyereknek kell maradnia” – Finta József a Mandinernek (https://mandiner.hu/kultura/2021/10/finta-jozsef-interju)
Finta József – A város szerelmese (2015). Rendezte: Kovács László (https://www.youtube.com/watch?v=_QYTs1__xac&t=1739s)
Mesterek Köszöntése 2023 – interjú Finta Józseffel (https://www.youtube.com/watch?v=_NNzkhtMpY0&pp=ygUNZmludGEgasOzenNlZg%3D%3D)