Az 1970-es években a panelos építési mód elterjedésével fokozódott az igény az építőipar termelékenységének folyamatos emelésére. A műanyag mint gyorsan és olcsón előállítható alapanyag hódító útjára indult világszerte, így egyáltalán nem meglepő, hogy az építőiparban is igyekeztek kihasználni.
A Balatonkenesei „Sirály” Szövetkezet és az ÉVM Műszaki Fejlesztési Főosztálya 1971-es programjában az IGLU-elemes építési mód meghonosításán fáradozott. Az osztrák Porozell Kunststoffwerk Ing. Herbert Fitzek (Landskron) szabadalmát alkalmazták. Első kísérleti épületük egy 63 m2-es nyaraló volt, amelynek kivitelezési munkáit a Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalatra bízták. A két és fél szobás, földszintes épület 8,40 x 10 méter befogadó mérettel rendelkezett, és 24 cm vastagságú falakból állt. Ehhez az IGLU-elemes betonfalhoz a polisztirol habból készült zsalukba töltötték be a betont. Az elemek külső felületére nem lehetett a hagyományos mész vagy javított mészhabarcsos vakolatot felvinni, egy speciális „Poroputz” vakolást fejlesztettek ki. A nyaraló ugyan még import alapanyagokkal készült, de alkalmas volt arra, hogy segítségével kidolgozzanak egy családi házakra specializálódott lakásépítési programot.
Az első összevetésekből azt a következtetést vonták le, hogy az IGLU-elemek ugyan drágábbak, de akár 40%-os fűtési költségmegtakarítást eredményezhetnek, ráadásul egyszerűen és gyorsan lehet alkalmazni őket. A tervek szerint 500-600 db magánerőből épített családi házzal kalkuláltak.
Az IGLU-elemekről az Építésügyi Tájékoztató Központ is készített kisfilmet, amely megtalálható filmgyűjteményünkben:
Az ígéretesnek tűnő projekt a kormányzat támogatása ellenére hamar elhalt, az 1970-es évek végén találunk még néhány cikket az IGLU-elemek felhasználási lehetőségeiről, majd örökre elveszett a történelem süllyesztőjében.
Felhasznált források:
A Balatonkenesei „Sirály” Szövetkezet figyelemfelkeltő kezdeményezése. Ipari Szövetkezetek, 1972.07.01.
IGLU zsaluzóelemek. Műszaki élet, 1982.12.22.