A 1800-as évek második felétől már megtelepedik a bányászat és az ipar a településen, azonban a kiépülése rendszertelen volt a mai belvárosban a salgó folyó mentén kialakuló főútvonalat szegélyezve épültek különböző kereskedők házai a gyárakhoz illetve a bányákhoz kapcsolódó lakótelepek pedig a várostól függetlenül fejlődtek az adott vállaltok beruházásában. A II. Világháború után az 1950-es megyerendezéskor az addigi főként polgári Balassagyarmat helyett az erős munkás bázissal rendelkező Salgótarjánt nevezték ki megyeszékhelynek. Az ipari központnak szánt város és megyeszékhely rendezése fontossá vált már az 50-es évek elejétől, ezért a VÁTERV ekkor elkezdi kidolgozni a város rendezési tervét.
 |  |
Salgótarján ÁRT városkompozíciós terv. Maróthy Győző, 1954 – Dokumentációs Központ / Tervtár, VÁTI gyűjtemény | Salgótarján RRT, Németh István, 1967 – Dokumentációs Központ / Tervtár, VÁTI gyűjtemény |
Az 1954-es általános rendezési terv már kijelölte a város nagyjáboli későbbi szerkezetét melynek rendszere, hogy a város fő terének a helyét a vasútállomás előtti teret és a főút túloldalán annak folytatásaként jelölték ki a tervezők, Maróthy Győző és Kiss Dénes amely koncepcióhoz a későbbi rendezési és beépítési tervekben is tartották magukat. Ezen kívül két úgy nevezett alközpontot jelöltek még ki a főútvonal mentén az egyiket a régi piactérnél ahol a Megyeháza (Járási Tanácsház) előtt eddigre kiépült teret jelölték ki a másik pedig északon az acélgyári alközpont. Az acélgyári lakótelepet és alközpontot ugyan elkezdték kiépíteni a látható városkompoziciós terv szerint azonban az ötvenes évek végén az építkezés félbemarad és a 60-as években a egy teljesen más szellemben a kompozíciós tervet már figyelmen kívül hagyva épül fel a városrész, és szintén elmarad a századelős acélgyári munkásházak szanálása is. A a vidéki városok beépíthetőségének egyik szigorú szabályozása egészen 1960-ig élt miszerint a lakóépületek beépítési magassága nem lehet nagyobb mint földszint+négy emelet. Ehhez a beépítési szabályhoz igazodott még KÖZTI amely 1959-ben kapja a megbízást a Rákóczi út túloldalára tükrözött tér két városképileg hangsúlyos elemének megtervezésére, a beépítési tervet Korompay Andor (LAKÓTERV) készítette. Ez a két hangsújos épület Jánossy György Karancs Szállója amelyet egy lepényépület köt össze a tér középpontjában álló Szrogh György által tervezett másik hangsúlyos épülettel a művelődési központtal.
 |  |
Salgótarján ÁRT főtér elrendezési vázlat, 1954, Maróthy Győző - Dokumentációs Központ / Tervtár, VÁTI gyűjtemény | Salgótarján ÁRT 4. sz. szomszédsági egység alközpontja beépítési nézet, Maróthy Győző, 1954 – Dokumentációs Központ / Tervtár, VÁTI gyűjtemény |
A központ tervezést 1962-ben kezdte Szrogh és 1966-ban építették fel az épületet. Pogány Frigyes így jellemzi az elkészült házat: “Építészeti mondanivalójának lényegét építészeti hangsúllyal, a komplexum közepén kiemelt rendkívül tisztán fogalmazott négyszögletes mértani alakzattal (kubussal) jutatta kifejezésre. Bár környezetében magasabb épületek is állnak, a művelődési ház monumentális tömbje betölti hivatását, az ünnepélyes hangulatú térnek valóban a fő motívuma.” A fő tér másik elsőként felépült hangsúlyos eleme a Karancs Szálló (Jánossy György), amely érdekes adaléka a legitimitását megszilárdítani akaró Kádár korszaknak, hiszen egy még csak akkor kiépülni kezdő új “szocialista” városban elsőként felépíteni szükséges épületként egy hotelt jelöltek meg, amelyhez később igazodott a már fent bemutatott József Attila Művelődési ház. Pogány így jellemzi a szálló épületét: “Ismerve a város történetét, életét, az egész település sajátos karakterét és fejlesztésének problematikáját, mindezek szintéziséből tudatosan és ugyanakkor friss tervezői képzelőerővel kristályosodott ki az építészeti koncepció. Nem kereste a magasházak, szállók könnyed, szinte lebegő hatású homlokzati megoldását, amely már-már szokványossá vált. Egy bányász és iparváros központjában az anyagok és a plasztika markáns hatásait törekedett kihasználni.” És valóban az épületen felfedezhetjük az ekkoriban nemzetközi építésztársadalom körében igen népszerű brutalizmus hatásait is.
 |  |
Salgótarján Művelődési Központ, Somogyi József Felszabadulási emlékművével - Dokumentációs Központ / Fotótár, MUT gyűjtemény | Salgótarján Művelődési Központ, Blaski János a Szocialista kultúra története mozaikképe – Dokumentációs Központ / Fotótár, MUT gyűjtemény |
A tér harmadik oldalának lezárására eredetileg a Korompay Andor jegyzete beépítési terven a Rákóczi útra merőlegesen állt volna négy akkori típus lakóépület, azonban ezzel túlnagyarányú szanálását kellet volna elvégezni egyazon időben az építőknek amely a nagyfokú lakásszükséglet mellet elfogadhatatlan volt. Ezért ezt a tervet elvetették, és a LAKÓTERV akkor fiatal építészét Magyar Gézát kérték fel, hogy tervezze át a főtér és környékének beépítést úgy, hogy kisebb arányú szanálás legyen szükséges az építéssel egy időben. Magyar azt a megoldást választott, hogy elvetve az alacsony beépítést inkább magasabb házakat (8-10 szint) tervezett és a Rákóczi úttal párhuzamosan tervezett egy függőfolyosós középmagas lakóházat. Érdekes állapota volt az építkezésnek az mikor még álltak a Rákóczi út mentén a régi házak de közben mögötte épületek már a Magyar féle “erkélyházak” és a Szorgh féle Művelődési Központ pedig már állt. Miután az “erkélyház” felépült a szanált épületek helyére egy üzletközpontot tervezet a másik ekkor szintén fiatal LAKÓTERV-es építész Finta József a mai Pécskő Áruházat. Az épület lépcsőzetességével felvezeti a tekintete a térfal lezárására amely a Pécskő utca túloldalán lévő merőleges “erkélyház”. A város központjának hangsúlyos jelölésére Magyar 1963-64-ben két toronyházat tervezett, és azok mellé a Rákóczi út és a Bem utca találkozásához helyezte a Városi Tanácsház (Városháza), Megyei Múzeum (Dornyay Béla Múzeum) és filmszínház épületet amelyet egy térsorral kapcsolt össze és így ahogyan ő fogalmaz létrejött egy városi fórum. Érdekes adalék, hogy a Múzeum épülete ami három lábra állított felülvilágítós rendszerű pirogránit burkolatú kubusból áll, az egyetlen olyan háború utáni épület amelyet úgy nyilvánítottak országosan védett műemlékké, hogy a tervezője még él.
 |  |
Múzeum-kiállítási csarnok városi tanács - irodaház, Magyar Géza, 1970 - FTV | Salgótarján nézet a garzonházak felé – Dokumentációs Központ / Fotótár, MUT gyűjtemény |
A városközpont kialakítása után a városi lakásínség csökkentése vált központi kérdéssé, kereseték a helyet merre lehetne még bővíteni a várost, a nyugati területet találták ideálisnak. 1965-ben pedig kiírtak egy pályázatot a nyugati városrész rendezésére és beépítésre amelyen Magyar Géza Finta Józseffel együtt indult és meg is nyerte azt. Azonban a nyertes terven szereplő bépítés nem volt megvalósítható ugyanis kiderült, hogy a városnak ez a része rendkívül alábányászott. Ezek után fő terjeszkedési terület a túloldalon lévő Pécskődomb volt ahol addig szűk zsákutcák voltak nagyon rossz minőségű komfort nélküli földszintes lakóházakkal, az új városrész ezeknek az épületeknek szanálásával alakult ki és a területhez tartozó közintézmény hálózat is kiépült iskolák, óvodák.
 |  |
Salgótarján Pécskődom beépítési makett, 1965, Magyar Géza – Dokumentációs Központ / Fotótár, VÁTI gyűjtemény | Salgótarján, légifelvétel - Dokumentációs Központ / Fotótár, VÁTI gyűjtemény |
 |  |
Salgótarján nézet az “erkélyházak” felé – Dokumentációs Központ / Fotótár, MUT gyűjtemény | Salgótarján nézet a garzonházak felé – Dokumentációs Központ / Fotótár, MUT gyűjtemény |
Salgótarjánt mai szemmel talán Mészáros Ábel szavaival tudnánk leírni a legjobban: “Salgótarján új városközpontja a magyar modernizmus kései, heroikus kísérlete: a hazai történelmi sajátosságok miatt akkor valósulhatott meg a kompromisszummentes modern belváros, amikor a vasfüggönytől nyugatra már egyre erősebben jelentkezett a modern kritikája, a posztmodern attitűd, mely itthon csak a nyolcvanas évekre nyert teret. Ez a paradigmaváltás, amely Salgótarjánban az iparváros gazdasági prosperitásának leszálló ágával, majd a rendszerváltás kataklizmájával és a város visszafejlődésével esett egybe, nagyban megnehezíti, hogy ma pragmatikusan, az építészeti-városépítészeti tettet a saját korában és kontextusában megítélve, a szakmai eredményeket értékelve beszéljünk Salgótarján egyedülálló modern városfejlesztéséről.”