A cím, amely a 22. kerület szlogenje is, jól érzékelteti a főváros egyes területei közötti különbségeket, amelyek különösen azon településeken jelennek meg markánsan, amelyek csak 1950-ben, vagyis a Nagy-Budapest projekt megvalósulása során kerültek beolvasztásra. Budafok is e kistelepülések sorába tartozott, így az egyes történelmi korszakok lenyomatai szerves egésszé fejlődtek az évszázadok során, a műemléki és műemléki jellegű épületek sajátos képet mutatnak a szocializmus hagyatékának árnyékában. Az arculati kézikönyvben leírtak szerint a helyi történeti központot északon a Leányka utcai lakótelep, keletről a Játék utca, valamint a Mária Terézia utca, nyugatról a Péter Pál utca környéke, délről pedig a Tóth József utca határolja.
A terület már a középkorban is falusias jellegű volt, azonban a török hódoltság kora véget vetett fejlődésének és szinte teljesen elnéptelenedett. Az újjáépítés a birtokos főurakra várt volna, ők azonban kézről-kézre adták, míg 1698-ban Savoyai Jenő megvásárolta a birtokot, majd 1727-ben uradalommá szervezte. Központjába egy kastélyt építtetett, amit 1911-ben bontottak el, csupán a két címertartó oroszlánszobor maradt meg. Törley József, a későbbi pezsgőgyáros, üzeme kertkapujára helyeztette a jószágokat, amelyek ma is, immáron restaurálva őrzik az Oroszlános-udvart. Savoyai uradalmának megműveléséhez földművesekre is szüksége volt, így németajkú telepeseket hívott. Innentől kezdve a település gyors fejlődésnek indult, 1739-ben Promontorium néven önálló községi rangra emelkedett.
A 18. századtól megindult a gazdaság a szőlőművelésnek és a kőbányászatnak köszönhetően. A terület adottságai nem csak az épületekhez adtak mészkövet, a kibányászott helyükön borpincéket alakítottak ki, így Budafok alatt napjainkban is egy kiterjedt pincerendszer található. Promontorból 1886-ban lett Budafok, a fejlődés ívét azonban megtörte a filoxéra járvány, amely kipusztította az addig virágzó szőlőkultúrát. A tragédia azonban új lehetőségeket teremtett: a lakosság egy része áttért gyümölcsök termesztésére, másoknak pedig a 19. századi ipari fejlesztések biztosítottak megélhetést. A Duna-part árvízmentesítése után új területek váltak beépíthetővé, ráadásul a két déli irányú vasútvonal, valamint a HÉV-vonal kiépítésével a fővárossal való gazdasági kapcsolat is felpezsdült. 1904-től gombamódra épültek a különböző gyártelepek, amelyek a zománcozott fémárutól kezdve a kartonlemezig változatos árucikkeket állítottak elő, ezzel párhuzamosan pedig a pezsgő- és konyakgyárak is adták Budafok termelésének javát.
1926-ban nagyközségi rangot kapott, 1934-ben pedig már megyei jogú városként szerepelt. A két világháború közötti időszakban új központot alakítottak ki Budafok-Belvárosban, amely egyrészt közigazgatásinak, másrészt egyházinak is tekinthető, hiszen itt van a római katolikus plébániatemplom, a református templom, s nincs messze az apró Péter Pál-templom sem. A centrumba került a városháza, amely Brázay Kálmán sósborszesz-, mentolszesz- és szappangyárának Bathó Lajos által eszközölt átalakításaival született meg, valamint a posta, a rendőrség és a piac.
A második világháború hatalmas pusztítást okozott, mert a bombázások ugyan a Duna túlpartján fekvő Weiss Manfred Műveket célozták meg, az eltévedt töltetek rendre Budafok belvárosát találták el, így a helyi épületek 77%-ában keletkezett kár. A háborút követően az egyre inkább centralizált építészet az elavultnak tartott városrészek helyére új, jól megtervezett, környezet- és társadalomformáló épületeket szánt. Ezzel párhuzamosan a Budapesthez csatolás is megvalósult, annak ellenére, hogy például Weis István szociológus óva intett ettől, mint fogalmazott: „minden egyes településnek vagy településrésznek megvan az egyedisége, mely a helyi közösség révén alakul ki, és fenntartásában is alaposan szerepet játszik. A fővároshoz csatolással ezen közösségek tűnnének el, helyüket átvéve a »megapolis milliós lakosságának széteső« mivolta.”. Az 1948-ban elkészült Általános Rendezési Terv – amely végül nem került elfogadásra – Budafokkal kapcsolatban megjegyezte, hogy a terep emelkedése miatt szűk a központ területe, így nem várható további városias fejlődés.
A Budapest és környékére vonatkozó Általános Rendezési Tervre 1960-ig kellett várni. A kerület főközpontjának Budafokot jelölte ki, így a fontosabb ellátó- és művelődési szerveket ide szánták, míg Budatéténybe és Nagytéténybe egy-egy kisebb centrum került kiépítésre. A kivitelezés első lépéseként lebontottak néhány épületet, hogy a Kossuth Lajos utcát összeköthessék a Városház térrel (akkoriban Varga Jenő tér). Ezután megépült a szakorvosi rendelőintézet, majd 1966-ban a Budafokot a XI. kerülettel összekötő felüljáró. Az 1970-es években már kisebb kereskedelmi központok jöttek létre, amikre főként a lakótelepek miatt volt szükség.
Az első budafoki lakótelep az 1950-es években lassan beinduló állami lakásépítési program keretében jött létre a Játék utca és a Pécsi utca környékén. A néhány háztömbből álló szocreál lakótelep sávszerűen helyezkedik el a központ szomszédságában. A házak csökkentett komfortú, téglából épült, úgynevezett „Cs-lakásokból” álltak. 1969–70-ben bővítésükre is sor került, ekkor egy harmadik emelettel toldották meg őket. A fővárosi lakásínség nem enyhült, így az 1960-as évek elejétől az állam fokozni kényszerült a lakásépítés mértékét. Az ekkortól épült lakótelepek már önálló városrészekként is megállták helyüket, nagy lakosságszámot tömörítettek magukban, így saját szolgáltatócentrumokra (bölcsőde, óvoda, posta, boltok stb.) is szükség volt. Ebbe a tendenciába beleillett a budafoki kísérleti lakótelep (József Attila utcai lakótelep), amely jócskán kívül esett a városrész központján. Az 1970-es évektől meghonosított paneltechnikával készült lakótelepekre már a teljes centrális tervezés volt jellemző: általában a főutak mentén terültek el, magas emeletszámmal és megjelentek a gyakran akár 10 lépcsőházas szalagházak is. Nőtt a szobák száma is, illetve megszűntek a sok kellemetlenséget okozó fürdőszoba nélküli „Cs-lakások” is. A panelszerkezetes lakótelepek első példája Budafokon a Leányka utcai volt, melyet 1970-ben kezdtek el építeni, s a körülbelül 1200 lakás felhúzását a korábbi, többnyire földszintes házak szanálása előzte meg.
Az 1974. augusztus 1-én megnyitott mozi igazi különlegesség volt, hiszen azon hat budapesti filmszínház közé tartozott, amelyek elsőként adtak le külföldről vásárolt filmeket. Megnyitásakor az 1968-as Olsen bandája című dán vígjátékot vetítették le. Az 1980-as évek közepéig szinte mindig teltházzal üzemelt a 490 férőhelyes mozi, a filmezési szokások átalakulása miatt azonban egyre kevesebben látogatták, míg 1991 végén végleg bezárták. A mozi épülete sokáig nem találta igazi funkcióját, így 2017-ben lebontásával új, hibrid terület született Budafok centrumában: a kialakult tér parkolóként, közösségi térként, telente korcsolyapályaként várja az embereket.
A BUVÁTI által 1986-ban készített rendezési- és akcióterv alapján jól kirajzolódik, hogy Budafok központjában az 1980-as években már többségében voltak az újépítésű, illetve jó állapotú, felújított épületek, míg dél felé haladva nőtt a rossz állapotban lévő épületek száma. Már ekkor nagy figyelmet fordítottak az építészetileg és műemléki szempontból értékes területek megóvására. A térképre így felkerültek a már korábban említett templomok és kápolnák, az Oroszlános-udvar, a kastélyok (Sacelláry, Törley, Czuba-Durozier), a Törley-mauzóleum, a stációk és a Kálvária, a György-villa és néhány kiemelt épület a Péter-Pál utcában. További beépítéseket is terveztek, amely a mai Piac helyén mélygarázst, a Knoll József utcában helytörténeti múzeumot, a mai Nádasdy Kálmán Alapfokú Művészeti Iskola és a református templom melletti területre tanuszodát, a mai Promontor Udvar Üzletház területén pedig szolgáltató- és vendéglátó épületeket képzeltek el.
A megújulásra, városrehabilitációra törekvő intézkedések ciklusai Budafok esetében is jól elkülöníthetők. A második világháborútól a hatvanas évekig a város bővítéséről beszélhetünk, amennyiben az elpusztult épület- és lakásállomány megváltozott formában való újjáépítését annak tekintjük. Ezután bontakozott ki a városfelújítási hullám, amelynek eredményeképpen helyreállították az egyházi és civil emlékműveket. Budafokon jelenleg is zajlik a városbővítésnek nevezhető, infrastrukturális építkezéssorozat, amelynek célja, hogy bekapcsolja a város életébe az addig nem szervesen hozzátartozó, perifériális területeket – ide tartozik a budafoki Duna-part szabadidős térré alakítása, a jellegzetes budafoki pincehálózat és borkultúra turistalátványosságá tétele vagy a régi városháza épületéből kialakított Magdolna udvar, amely nem csak közösségi tér, hanem helytörténeti gyűjtemény is. Egyre nagyobb szerepe van a jövőbeli beruházásokban a közösségi tervezésnek is, így a helyi lakosság igényei is megjelennek a várostervezés folyamataiban.
Felhasznált források:
DKT/OÉMT/GYŐRITERV/-4520 Budapest 22.ker., Budafok, 490 fős filmszínház és állami biztosító építési munkái kiviteli terv III. kötet Belsőépítészet
DKT/OÉMT/GYŐRITERV/-4519 Budapest 22.ker., Budafok, 490 fős filmszínház és állami biztosító építési munkái kiviteli terv II. kötet Építészet
DKT/OÉMT/UVATERV/29491*UR Budafoki 1. sz. postahivatal
Felhasznált irodalom:
Czaga Viktória – Garbóczi László – Szabó Csaba – Erdélyi Pál: Dokumentumok Budafok-Tétény történetéhez, 1731–1950. BFL, Budapest, 2002.
Csanádi Gábor – Csizmady Adrienne: Társadalom – tér – szerkezet. ELTE TTK Városi és Regionális Kutatások Központja, Budapest, 2008.
Csizmady Adrienne: A lakótelep. Gondolat kiadó, Budapest, 2003.
Egedy Tamás (Szerk.): Városrehabilitáció és társadalom – tanulmánykötet. MTA Földrajtud. Kut. Int., Budapest, 2005.
Garbóczi László – Kanyó Ferenc – Száray Miklós (Szerk.): Budafok–Tétény millenniumi album. Szabolcs Attila, Budapest, 2001.
KASZA Sándor (Szerk.): Budapest városrészei – Budafok-Tétény XXII. kerület, CEBA–Hungary Kft., Hatvan, 1999.
Kocsis János Balázs: Városfejlesztés és városfejlődés Budapesten 1930-1985. Gondolat kaidó, Budapest, 2009.
Sipos András: A jövő Budapestje 1930-1960 - városfejlesztési programok és rendezési tervek. Napvilág, Budapest, 2011.
Vadas Ferenc: Budafok, Városháza. Tájak, Korok, Múzeumok Egyesület, Budapest, 1993.
fovarosi.blog.hu 2013.07.26. A budafoki kísérlet. http://fovarosi.blog.hu/2013/07/26/a_budafoki_kiserlet. [Utolsó elérés: 2023. 06. 12.]
Budafok–Tétény: Budapest Főváros XXII. kerület településképi arculati kézikönyve 2017.