A második világháborút követő hiányidőszakban, amikor az alapvető élelmiszerek, higiéniai termékek és ruházati termékek beszerzése nehézségekbe ütközött, a kozmetikumok és dekorkozmetikumok használatát igénylő test- és szépségápolást a politikai hatalom kisajátította és saját céljaira felhasználta. Elítélendővé, makro- és mikrotársadalmilag megvetendővé tette e területet, ami így a felszámolandó kispolgári, burzsoá életmód részeként jelent meg.

„Elkeseredett háború dúl a művészetek berkeiben.” – írta Fieber Henrik művészettörténész 1912-ben a Magyar Iparművészet hasábjain, utalva egy új művészeti stílus, a szecesszió térhódítására. A 19-20.