Városépítészeti elképzelések Magyarországon 1950-1970 között a VÁTI hőskorából
Az 1950-ben létrejött Városépítési Tervező Iroda (VÁTERV) megalakulása óta fő tevékenységi köréhez tartozott a területfejlesztés, területrendezés, valamint az ezekkel kapcsolatos kutatás, tervezés, tanácsadás. Emellett jelentős munkálatokat végzett a műemlékvédelemben és a regionális tervezésben is. Neve 1967-ben Városépítési Tudományos és Tervező Intézetre (VÁTI) módosult. A rendszerváltást követően a megszűnő, vagy tervtárát már tovább őrizni nem tudó tervezővállalatok tervhagyatékának rendezése érdekében 1993-ban megszületett egy kormányhatározat az építésügyi területi műszaki információs alapítvány létrehozásáról, majd 1994-ben létrejött A Településekért, Régiókért Közalapítvány. Az ezt létrehozó kormányhatározat 3. pontja a jogutód nélkül megszűnő állami építéstervező vállalatok terv- és műszaki dokumentációs tárának átvételére az említett Közalapítványt jelölte ki. A Közalapítványt a Kormány 1996-ban megszüntette és feladatait átrendelte a VÁTI Közhasznú Társaságnak. A jogszabályi háttér alapján kezdődött el a Dokumentációs Központ gyűjteményezése. 1997-ben elsőként az ÉVM Központi Tervtára került a gyűjteménybe, majd a következő évékben több nagy volt állami vagy tanácsi tervezővállalat tervtára. A VÁTI 2013-as megszűnésével a Dokumentációs Központ feladatait a Lechner Tudásközpont vitte tovább 2022-ig. 2023. január elsejével az Építésügyi Dokumentációs és Információs Központ szervezetileg az Építési és Közlekedési Minisztérium irányítása alá került.
A gyűjtemény egyik alappillére a jogelőd VÁTI terv- és fotóhagyatéka. A VÁTI mint a magyar várostervezés intézeti szintű bölcsője megkerülhetetlen a korszak urbanisztikai törekvésének kutatásakor. A gyűjtemény folyamatos feldolgozása során lehetőségünk nyílt szubjektív szempontok alapján kiválasztani hat várost, melynek városépítészetét érdemesnek találtuk arra, hogy most induló cikksorozatunkban bemutassuk.
E beharangozó írásunkban felvillantjuk a vállalat múltját, több évtizedes munkásságát, amelynek eredményeként olyan jelentős vidéki várostervezési munkák születtek, amelyek válogatásunkban is szerepelnek.
VÁTI – A kezdetek
A VÁTI és a LAKTÓTERV közös jogelődje hivatalosan 1949. október 12-én Lakóépülettervező Iroda Nemzeti Vállalat néven jött létre, 1953-ban vált ketté LAKÓTERV és VÁROSTERV néven. Több névváltozatot követően 1967-ben, az intézeti státusszal együtt kapta a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet (VÁTI) nevet.
Kezdetben a településtervezés volt a fő irányvonal, elsősorban általános és részletes rendezési terveket készítettek Budapest kivételével az ország teljes területére. Kiemelten a nagyobb ipari központok tervezése kezdődött meg (Tatabánya, Kazincbarcika, Várpalota, Komló, Salgótarján, Dunaújváros). Mérföldkő volt az 1957-re elkészült Balaton és környéke regionális terv – melyet később Abercrombie-díjal ismertek el –, amely az első jelentős hazai regionális tervnek tekinthető.
A ’60-as évektől egyre bővült a településtervezéshez kapcsolódó feladatok jellege: határtudományok, valamint a tervezési munkát segítő szakmák és munkakörök jelentek meg. A tervezési munkák már szociológiai, gazdasági, statisztikai, demográfiai információk felhasználásával, beépítésével készültek, sok fiatal szakembernek biztosítva lehetőséget a kibontakozásra. Ez a sokszínű szakmai tevékenység alapozta meg a vállalat elismertségét, az ott folyó munka magas színvonalát. A VÁTI mint bázisintézmény szakmai műhellyé, megkerülhetetlen urbanisztikai központtá vált. A 70-es évekre kialakult egy jól működő terület- és településfejlesztési, -rendezési intézményrendszer. 1974-től a Gellérthegy utcai székházban folyt a munka, addig 1953-tól az ÁÉTV-vel osztozott közös székházon a vállalat.
Különböző, egymás tevékenységét segítő irodák jöttek létre a részfeladatok ellátására: tudományos kutatás, regionális tervezés, településtervezés, közlekedés, közművek, műemléki tervezés. Ez az irodákból álló modell gyakorlatilag végig megmaradt.
Az egyik jelentős tevékenység a műemléképületek, történeti városrészek helyreállításához kapcsolódó műemléki tudományos kutatás, tervezés volt. A műemléki iroda tevékenységében mindig fontos szerepet játszott a településszintű műemlékvédelem kérdése.
A ’70-es években kialakuló nemzetközi kapcsolatok megerősödésével egyrészt a külföldi gyakorlatok is beépülhettek a hazai tervezésbe, másrészt a VÁTI egyéb országokban is vállalhatott területi és településtervezési munkákat (pl. Algéria, Egyiptom, Vietnám).
Fontos szakmai mérföldkő volt a VÁTI történetében az 1971-ben jóváhagyott Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció, mely alapvetésként szolgált a későbbi területfejlesztési feladatok során és nagyban meghatározta a következő évek, évtizedek tervezését.
A ’80-as évek közepére igény mutatkozott a településrendezési tervek közös jellemzőinek, elveinek formába öntésére, egységes szabályozására. Ezek a szabályozási tervek azóta is alapdokumentumai a térségi, területi tervezésnek. 1985-től a Budapest Belváros déli részének rendezési tervpályázatán való részvétellel újra tervezett a VÁTI Budapesten is.
A VÁTI több mint hat évtizedes működése során számos szakember kapott állami, szakmai elismerést az ott végzett munkájáért. Sokan közülük a VÁTI-s időszakot követően országosan ismert és elismert szakemberek lettek.
Végh Árpád
“Sokszor hasonlítjuk a várost élő organizmushoz, pedig építői halott anyagból
formálják: kőből, téglából, fémből, vasbetonból s a még fel sem sorolható válto-
zataiból a matériának. Ám tekintsük hasonlatnak vagy metaforának, hogy
a város látható, megfogható anyagi létében is élő szervezet, hogy sejtekből áll,
hogy — mondhatnánk — vérkeringése, szíve és idegkozpontja van, igazán meg
érteni, építész tudattal és kézzel formálni valójában csak akkor lehet, ha a sza
vaknak ez a játéka már több mint tetszetős hasonlat, ha a tervező, alkotó mun
kában hitté, magatartássá nemesedik. Hiszen a város tartalma, lényege maga
az élet. Az élet a holt anyagot át-meg átszövi, formálja, alakítja; a város születik,
nő, fejlődik s néha meg is hal.”
Pogány Frigyes 1973
“Az építészetet a mindenkori történelem és a kor társadalma hozza létre saját képére
és hasonlatosságára. Ez a hasonlóság pedig túlságosan erős ahhoz, semhogy ideológiával
el lehessen tüntetni, igaza van Szentkirályi Zoltánnak és Carles Jencksnek, akik egybehangzóan
úgy fogalmaznak, hogy a forma nem a funkciót, hanem a világképet közvetíti."
Dr. Meggyesi Tamás 2005