településtervezés

Dunaújváros 1950-től kezdődő építésétől kezdve a kereskedelmi és a vendéglátóipari ellátottság a ’60-as évekig szinte végig problémát jelentett. Az építkezés kezdetén ezek az egységek ideiglenesnek szánt barakkokban kezdték meg a működésüket és az építkezés „vadnyugati” állapotai között váltak nem éppen ideális közbiztonságuk miatt hírhedtté, úgy, mint a Kékegér vagy a Késdobáló. A Következőkben két olyan vendéglátóipari helyet mutatunk be, amelyek az adott korban más minőséget képviseltek az elődeikhez képest.

A 1800-as évek második felétől már megtelepedik a bányászat és az ipar a településen, azonban a kiépülése rendszertelen volt a mai belvárosban a salgó folyó mentén kialakuló főútvonalat szegélyezve épültek különböző kereskedők házai a gyárakhoz illetve a bányákhoz kapcsolódó lakótelepek pedig a várostól függetlenül fejlődtek az adott vállaltok beruházásában. A II.

“Leninvárosnak nincsenek még tradíciói, házaihoz, tereihez alig-alig fűződnek még asszociációk, alig van múltja, nagyobbrészt csak jelene és jövője van; olyan, mint az épülő lakás, amelynek egy szobája lakható már, de a többi még készül.” (Füle, 1973)

Pécs második világháború utáni legnagyobb arányú városfejlesztése a 70-es évekig a nyugati városrészben az egykori polgári repülőtér helyén felépült 20 000 lakosú új komplett városrész, vagy ahogy sokan hívják ma, “uránváros” volt. Az Uránváros név azért találó, mert valóban ennek az ércnek a mecsekben Kővágőszőlős és környékén való felfedezése hívta életre ezt a városrészt.

A mátrai turizmus kezdeti lépései a 19. század végére, a túramozgalmak megjelenésével egyidőre tehető. A Gyöngyösről induló Magyarországi Kárpát Egyesület Mátrai Szakosztálya 1887-ben alakult. Tagjai sokat tettek a térség turizmusának fellendítéséért, jelzésekkel ellátott turistaútvonalakat, menedékházakat, kilátókat hoztak létre. 

A Vértes-és Gerecse-hegységek közötti medencében megindult széntermelés hatására az itt húzódó kis falvakban a megnyíló bányák, a nyersanyag kitermelése és a kedvező közlekedési viszonyok hatására egyre növekedett a lakhatási kedv. Mind nagyobb méretű és rendszertelen településhalmazok keletkeztek, összekeveredtek és egymásra épültek a lakóterületek és az ipari övezetek, és rohamosan erősödött a légszennyezettség is.

“Gumicsizma nélkül ősztől tavaszig nem lehetett kimenni az utcára. Régmúlt időkre emlékeztető lakótelepek és jómódú bányászcsaládok csinos házaiból álló utcák váltakoztak sivár, unalmas, szürke épületekkel, amelyeket sebtében emeltek az ötvenes évek elején, s amelyeknek lépcsőházaiban Ajka újdonsült városlakói telente hatalmas szalmakupacok alatt disznót perzseltek.” - írja a Népszabadság 1967-ben a helybeliek keserű humorával csak a legfejlettebb ipari faluként emlegetett Ajkáról.

Városépítészeti elképzelések Magyarországon 1950-1970 között a VÁTI hőskorából