Ugrás a tartalomra
pécs

Pécs második világháború utáni legnagyobb arányú városfejlesztése a 70-es évekig a nyugati városrészben az egykori polgári repülőtér helyén felépült 20 000 lakosú új komplett városrész, vagy ahogy sokan hívják ma, “uránváros” volt. Az Uránváros név azért találó, mert valóban ennek az ércnek a mecsekben Kővágőszőlős és környékén való felfedezése hívta életre ezt a városrészt. A hidegháborús helyzet miatt a Szovjetunió megkövetelte, hogy a tagköztársaságok és a keleti blokkba tartozó országok az atomprogramok ércszükséglete érdekében kezdjék meg felmérni, hol található uránérc az egyes országokban. Magyarországon az említett területen találtak kitermelésre érdemes ércet, azonban tudni kell, hogy a kitermelés mindvégig nagyon nehéz és drága volt. A hidegháborús helyzet miatt pedig szovjet kérésre a bányászat “bauxit” fedőnév alatt történt, később a városrész terveinek elnevezésében ez a név szerepel. A Minisztertanács 00-1/1955. számú határozata alapján 1955. július 1-i hatállyal megalapították a Bauxitbánya Vállalatot.

Pécs Nyugati városrész nézet – Dokumentációs Központ / Fotótár, VÁTI gyűjtemény
Pécs Nyugati városrész “CSÜ” jelű épület főhomlokzat, Fodor László, 1956  – Dokumentációs Központ / Tervtár, ÁÉTV gyűjtemény
Pécs Bauxit_Lakótelep RRT, Dénesi Ödön, 1956 – Dokumentációs Központ / Tervtár, ÁÉTV gyűjtemény
Pécs Nyugati városrész beépítési makett, Dénesi Ödön, 1956 – Dokumentációs Központ / Tervtár, ÁÉTV gyűjtemény

A bányászok kiszolgálásra pedig szükség volt egy új városrészre a fent említett területen Pécsett. A lakótelep építésére az É.M (Építésügyi Minisztérium) az amúgy is sok “titkos” B.M. illetve H.M. megbízást teljesítő ÁÉTV-t (Általános Épülettervező Vállalat) jelölte ki generáltervezőnek míg várostervezőnek az ugyanazon a Krisztina krt. 99. épületben székelő VÁTERV-et, a későbbi VÁTI-t jelölték, a tervezés irányítására pedig Dénesi Ödönt, aki 1958-tól a PÉCSITERV Városrendezési irodájának vezetője lett. Szerencsés módon mindkét vállalat teljes tervhagyatéka megtalálható a Építésügyi Dokumentációs és Információs Központ tervtárában, így “Uránváros” esetében valóban a teljes tervdokumentáció a makrótól a mikróig fennmaradt és kutatható. A tervezés 1955 decemberében még elfogadott beruházási program nélkül indult, csak az alapvető követelmények voltak ismertek, hogy egy 5000 lakásos városrészt kell tervezni a szükséges kommunális intézmény hálózattal. 1955-ben a tervezés kezdetekor a tervezők számára ismert volt Hurscsov 1954-es híres beszéde, amelyben gazdaságossági szempontból elítélte a szocialista realizmust, így Dénesék a beépítési módnál már elvetik a keretes beépítést és igaz, ugyan a főutakkal párhuzamos és épületeket képzelnek el, de azok mögött már sávosan elhelyezett lakóegységeket terveztek, melyek szervízutakról voltak megközelíthetők. 

Pécs Nyugati városrész madártávlati kép: az új városrész centrumáról, Dénesi Ödön, 1956 –  Dokumentációs Központ / Tervtár, VÁTI gyűjtemény

Pécs Nyugati városrész nézet az általános iskola felé – Dokumentációs Központ / Fotótár, VÁTI gyűjtemény

A lakótelep beépítését három ütemben képzelték el, elsőként a mai 6 számú főút mellett 600 lakásos rész tervei készültek el 1956 január 15-re. Az épületek országos típustervek helyi adaptálásai voltak amelyek az ÁÉTV műtermében készültek. A magastetős bütüfalas megoldást pedig azért választották mert ekkoriban még nem volt megoldott a városrész központi fűtése és a “kéményrengeteget” Dénesi így kívánta eltakarni. Az első felépült házak “K” jelű illetve “CSÜ” jelűek (tervezőjük Fodor László) voltak. Az építkezés olcsósítása és gyorsítása miatt például a “CS” jelű épületekbe amelyeknek alapja országos típusterv volt, fürdőszobát nem, csak mosdófülkét terveztek, ez a tervezési elv az építészek tiltakozása ellenére az 50-es években az olcsósítás miatt sajnos bevett gyakorlat volt. Ilyen “CS” (csökkentett értékű) lakások épültek például Budapesten a Kerepesi úti Lakótelepen is. Azonban az épületek külső megjelenésükben vertikálisan osztott homlokzatukkal, vidám pasztell színezésükkel szakítanak a szocreál formavilágával. A beépítési terv azonban radikálisan abban tért el az addig szigorú szecrélál beépítési módoktól, hogy több úgynevezett hangsúlyt is elhelyeztek a városrészen belül. Ilyen volt például a fő út ma Esztergár Lajos úti mentén sávos elrendezésében megépült öt darab három szekciós ún. magasház amelyeket Bölöny Árpád tervezett. Az épületek különlegessége, hogy egyedi tervezésűek vasbeton pillérvázak előregyártott vasbeton födém szerkezettel kívülről pedig mezőtéri téglával és travertin lapokkal burkolva. A lakások jó elosztásúak, azonban a terveken még erkélyek szerepelnek, viszont itt is olcsósítási szempontok miatt csak francia erkélyek készültek végül. A városrészben több bölcsőde, óvoda, általános iskola, középiskolai is épült amelyek tervei szintén az ÁÉTV műtermeiből kerülnek ki. 

Pécs Nyugati városrész Olympia Étterem-cukrászda – Dokumentációs Központ / Fotótár, VÁTI gyűjtemény
Pécs Nyugati városrész Olyimpia Étterem-cukrászda metszet, Fekete György, 1960  –  Dokumentációs Központ / Tervtár, ÁÉTV gyűjtemény
Pécs Nyugati városrész Olympia Étterem-cukrászda, éttermi rész – Dokumentációs Központ / Fotótár, VÁTI gyűjtemény

Egyedi épületként pedig említeni kell Dr. Gádoros Lajos Olympia étterem cukrászdáját, ahol a táncpavilonnál ugyan azt a szerkezetet használta mint egy évvel korábban az 58’-as Brüsszeli Expo magyar pavilonjánál, de még a teraszon található kandeláberek is a brüsszeli pavilonnál alkalmazottak mintájára készültek. Az épület belsőépítészeti kialakítása rendkívül nagyvonalú volt egyedileg tervezett minőségi bútorokkal, a tervezőjük pedig az ÁÉTV akkor fiatal belsőépítész tervező párosa Kígyóssy Ágnes és Fekete György volt. 

Pécs Nyugati városrész a főtér nézete az Áruházzal, Kun Attila, 1958 – Dokumentációs Központ / Tervtár, ÁÉTV gyűjtemény
Pécs Nyugati Városrész Post épület keleti homlokzat, Kerekes István, 1957  – Dokumentációs Központ / Tervtár, ÁÉTV gyűjtemény

A másik központi helyen szereplő egyedi épület Kun Attila főtéri Állami Áruház és irodaháza, amelyhez hátulról kapcsolódik Kerekes István posta és lakóháza. A 60-as évek legelejére a fent említett lakóházakkal és szociális és közösségi funkciójú épületekkel kiépül az I. és II. ütem, azonban a másik hangsúlyos elem a főtérre tervezett toronyház/hotel nem épül meg, csak később és már más szellemben. A főtér déli lezárására tervezett mozi és kultúrház sem épül fel. 1960-ra a fő beruházó már nem a Mecseki Ércbánya Vállalat volt, hanem a 15 éves lakásépítési programnak megfelelően az állami beruházó szerepében a Városi Tanács lép be és rendeli meg a városrész továbbépítésének terveit. A 15 éves országos program 1 000 000 millió lakás felépítését irányozta elő az I. 15 éves tervciklusban, amelyben kiemelt szerepet kapott az előregyártás. Országosan ekkoriban indultak a különböző gyártási folyamatok melléktermékének a salaknak a beton könnyítése céljából történő kísérletei, és Pécsett a hőerőmű salakját használták fel ehhez először. A kísérleti salakbetonból fel is épült az ÁÉTV kísérleti tervei szerinti két ház, majd ezeknek terveit átdolgozva 1963-tól már Tillai Ernő a PÉCSITERV kiváló építészének tervei szerint  épülnek az úgy nevezett “D1” jelű négy lakószintes nagypanelos sávházak. 

Pécs Nyugati városrész nézet a kísérleti paneépületek felé – Dokumentációs Központ / Fotótár, VÁTI gyűjtemény
Pécs Nyugati városrész nézet a D1 jelű nagypaneles lakóházak felé – Dokumentációs Központ / Fotótár, VÁTI gyűjtemény

Ezeknek az épületeknek a loggia mögötti fala teljesen üvegezett volt, ami a korban igen kedvező fogadtatás kapott, ugyanis egy rendkívül jól bevilágított nappalit eredményezett.  Tillainak azonban pont emiatt az üvegfal miatt gazdaságossági okokból 1964-ben át kellett dolgoznia a terveket és az üvegfal helyett egy ablak nyílással ellátott falelemet tervezett, amit később sokan kritizáltak maga Dénesi Ödön is egy igen sajnálatos lépésnek nevezete az áttervezést. Pécs nyugati városrészben a városrész szinten megjelent nagypaneles lakóépületek előre vetítették az elkövetkező 30 év magyarországi lakásépítésének tömegességét. Érdemes még megjegyezni, hogy a 1960-as évektől Új-Mecsekalja városrész a hivatalos neve, de 1975-től a tervező Dénesi Ödön már “Uránvárosként” is hivatkozik rá.