Dunaújváros 1950-től kezdődő építésétől kezdve a kereskedelmi és a vendéglátóipari ellátottság a ’60-as évekig szinte végig problémát jelentett. Az építkezés kezdetén ezek az egységek ideiglenesnek szánt barakkokban kezdték meg a működésüket és az építkezés „vadnyugati” állapotai között váltak nem éppen ideális közbiztonságuk miatt hírhedtté, úgy, mint a Kékegér vagy a Késdobáló. A Következőkben két olyan vendéglátóipari helyet mutatunk be, amelyek az adott korban más minőséget képviseltek az elődeikhez képest.
Ilyen első fecske volt az 1951-ben átadott Béke Étterem, ahol a városépítők már kulturált körülmények között fogyaszthatták el napi étkezésüket, szemben az addig sárosan, pufajkában, csajkában tábori körülmények között kapott napi betevőtől. A Béke étterem vagy Üzletház épületét Vági Oszkár (VÁTI) tervezte, érdekessége a „bazilikális” külsőre három hajós elrendezés. A földszinten üzleteket alakított ki, a véghomlokzaton kialakított étteremi bejáratnál az eredetileg tervezett söntés helyett Szabó Gyula (KÖZTI) tervei alapján pedig végül elegáns cukrászdát alakítottak ki. Az emeleten a háromhajós, egybenyitott részben helyezték el az éttermet, ahol kis színpadon még élő zene is szórakoztatta az ott étkezőket.
 |  |
A Béke étterem a mai Bartók Béla téren - Dokumentációs Központ/Fotótár/VÁTI gyűjtemény | |
 |  |
A Béke étterem belső terei terven... - MNL Fejér Vármegyei Levéltár (XXIX. 107.) | ...és vendégekkel - Dunai Vasmű gyártörténeti gyűjtemény fotótára |
A Szocialista várostervezésben az ilyen nagyüzemi étterem szerves része volt a város működésének, hiszen az újonnan épült lakások konyhái nem voltak alkalmasak a nagy, vasárnapi ebéd főzésére és a tervezők nem is erre szánták ezeket, hiszen a fő étkezést a felnőttek az üzemekben, míg a gyerekek az iskolai menzán költhették el. Hétvégén a család étteremben étkezik ezzel is felszabadítva a dolgozó anyát a háztartás egyik terhétől, így végső soron az új lakások konyhái csak „melegítőkonyha” funkcióra és kisebb étkezések lebonyolítására lettek optimalizálva a korszak tervezésében. Maga az épület külső jegyeit tekintve még a szocreál útkereséséhez sorolható, amelyet később „öltöztettek fel” a haza szocreál mozaikművészet legjelentősebb alkotásaival.
A másik ilyen dunaújvárosi vendéglátóipari egység a Gourmand gyorsbüfé, később Presszó, amely egy olyan épületegyüttesben helyezkedik el, amelynek célja a mai Múzeum eltakarása volt.A Városi pártház (ma múzeum) épülete Weiner Tibor, Vági Oszkár és Malecz Erika 1951-es tervei szerint valósult meg, azonban már felépültekor funkciójához képest kicsinek, nem elég reprezentatívnak és provinciálisnak gondolták. Így a későbbi főtér rendezési terveiben vagy eltakarták vagy tovább építették az épületet.
1955 után a szocreál kifulladásával ez az igény csak erősebb lett, a város fő útja, a Vasmű út felőli három, egyedi épületet el kellett takarni. Tervezésre pedig a Sztálinváros Tervező Iroda 1959-ben kapott megbízást, a vezető tervező pedig az iroda egyik fiatal tehetsége, Baranyai Ferenc lett Weiner irányításával. Külön építészettörténeti érdekesség, hogy egyedi épületeket irányoztak elő, azonban ehhez akkor az ÉM. Tervezési Főosztályának külön engedélye kellett.
 |  |
Lux László engedélye a típustervek alkalmazásától való eltérésre - MNL Fejér Vármegyei Levéltár (XXIX. 107.) | Vasmű úti műteremházak - Dokumentációs Központ/Fotótár/VÁTI gyűjtemény |
A három pontház különlegessége, hogy legfelső szintjükön mindegyiknek egy-egy műterem lakás található, míg a presszót a hosszanti függőfolyosós rész földszintjén helyezték el a tervezők, így kialakítva egy teresedést a szintén akkor Farkasdy Zoltán (KÖZTI) által tervezett városi kórház előtt. A Vendéglátóipari Vállalat egy, a városban addig ismeretlen modellel kívánta üzemeltetni az új bistrot. Az addig csak a pesti Mézesmackóban ismert gyorsbüfé kultúra megteremtése volt a cél, ezt támasztja alá a következő idézet a városi hírlap egy 1963-as cikke is:
„A gyorsbüfé elsősorban hideg- konyhai készítményekre, szendvicsek, sütemények készítésére és eladására specializálja magát. Csütörtökön délben a Kohász Étterem különtermében meghívottak előtt bemutatták a GOURMAND büfé készítményeit. ízléses kivitelű hidegtálak, imbisz tálak, szendvicsek, francia ételkülönlegességek, saláták és cukrász áruk kínálták magukat. A bemutatott ételeket és süteményeket a Vendéglátóipari Vállalat fiatal szakácsai készítették, Szabó Gyula üzletvezető irányításával, aki külföldről hozott receptjei alapján állította össze a választékot.”
 |  |
Dokumentációs Központ/Fotótár/DTI gyűjtemény | Dokumentációs Központ/Fotótár/DTI gyűjtemény |
 |  |
Dokumentációs Központ/Fotótár/DTI gyűjtemény | Dokumentációs Központ/Fotótár/DTI gyűjtemény |
Pontos adatunk nincs, de ezek után a névválasztás sem lehet véletlen. Ezzel valóban a városi éttermek, menzák és egystandos büfék sorában egy akkor nagyon modernnek számító vendéglátóipari egység nyílt a városban, úgy is mondhatnánk, a város első gyorsétterme. Erről, anyitást követő állapotról készült az alábbi fényképsorozat. Szemtanúk elmondásából és korabeli folyóiratok cikkeiből azonban tudjuk, ez az új modern koncepció, a grill éttelekkel és hidegtálakkal, nem feltétlenül működött zökkenőmentesen. A tulajdonos Hungar Hotels 1971-ben úgy döntött, átépíti a helyet és inkább a presszó funkciót erősíti.