idegenforgalom

Káptalanfüredről legtöbben nem hallottak, nem egy frekventált célpontja a Balaton északi partjához látogatóknak. Aki ismeri, annak általában (úttörő)táboros élményei vannak, hiszen évtizedeken keresztül sok budapesti kerületnek és vidéki városnak itt volt a gyermekek üdültetését szolgáló tábora. 

A balatoni későmodern építészettel, ezzel a különleges és egyedi karakterű, főként szezonális épületeket létrehozó irányzattal az elmúlt évtizedben már több írás is foglalkozott. Sőt, Wettstein Domonkos Balatoni építészet címen készített egy összefoglaló kötetet a témában 2022-ben. Ebben kitért a ma még sajnos az épület nívójához méltatlan állapotban lévő tihanyi révre is, melynek tervei elérhetőek a Dokumentációs Központ Tervtárában. 

Ha jól tudom idestova
Egy év óta hírlik,
Hogy a mi kis állatkertünk
Rövidesen nyílik

Látogató lenne bőven
Ám (fele se móka)
Mit ér az a sok eszkimó
Ha kevés a fóka? 
(Fülöp György, 1958)

„A környezet lenyűgöző, a fák, a cserjék között kaviccsal leszórt utak kanyarodnak, a hegytől néhány kilométerre ezüstösen csillog a Dráva […] fehér lokátorernyő kémleli a most felhőtlen égboltot.” 

– írták a a ligetes-erdős, vadregényes környezetben fekvő beton-és vasbeton talpak és állványok, árkok és bunkerek rendszeréből álló jégeső-elhárító rakétakilövő állomásról, ami a Tenkes-hegy tetejéről óvta-védte a délvidéki mezőgazdaságot. 

Az 1971-ben itthon először megrendezett vadászati világkiállításra érkező vendégek befogadása szükségszerűen jelentette a hazai szállodakapacitás bővítését. A Pannónia Vállalat 1970-71 folyamán megközelítőleg 2000, „B” kategóriájú szállodai férőhely kialakítására vállalkozott 8 új hotel megnyitásával. A korszak két nagy idegenforgalmi vállalata, a Hungarhotels és a Pannónia egymással szinte versengve terveztették és kiviteleztették a mind nagyobb, mind érdekesebb, mind „egzotikusabb” szálláshelyeket.