Budapest, Kiskunfélegyháza, Pécs és Sopron – a négy magyarországi várost négy különböző formájú és funkciójú, de azonos nevet viselő – a víztől, vízparttól távol eső városközpontokban némileg tájidegennek tűnő nagymadár, a hattyú után elnevezve – épület köti össze, mindannyian büszkélkedhetnek ugyanis egy Hattyúházzal – vagy Hattyú-házzal. Cikkünkben az ismert hazai Hattyúházak történetét mutatjuk be.
Az egész évben a vízparthoz, a vízpart látványához tartozó, mindenki által ismert, de nem mindenki által kedvelt, „félszelidnek” mondott bütykös hattyú (Cynus olor) a lúdalakúak rendjébe, a récefélék családjába tartozó hosszú nyakú, fehér tollú vízimadár. Alakja – határozott fellépése ellenére – korán összefonódott a tisztasággal; a kegyelem, a szelídség, az engedelmesség, az önfeláldozás és a szépség szimbólumává vált. A kereszténység terjedésével szentek társállata lett: lincolni Szent Hugóhoz beiktatása alkalmával csatlakozott egy később őt mindenhová elkísérő, oltárképeken is megjelenő arany „galléros” hattyú, de a madár a münsteri dóm építtetőjeként számon tartott Szent Ludger, a „szászok apostolának” is nevezett bencés térítő attribútuma is lett; hattyúdalnak nevezett, halála előtti hallatott panaszos hangja miatt Krisztus és Krisztus halálának jelképe lett, de fehér tollazata miatt Mária tisztaságát is jelképezi. A tengerészek között sokáig tartotta magát a legenda, miszerint a vízfelszín alá természetszerűleg ritkán lebukó hattyút látni a szerencsés partot érést jelez. Mi okból választották építtető-építő elődeink a hattyút, mint állatot, mint szimbólumot az épületek mentális térképen való meg-és kijelölésére? Mi köti össze a Hattyúházakat?
A Hattyúk matuzsáleme a soproni Hattyú Fogadó. A Magyar utca és a Pócsi (akkor Kis) utca sarkán állt az épület, amelynek építtetése-építése mára már a feledés homályába veszett: annyi bizonyos, hogy 1828-ban már megvolt, már működött – és gyakran cserélt gazdát. A sokadik tulajdonosváltás után profilt is cserélt: fogadóból-vendéglőből némi belsőépítészeti átalakítás után fűszerüzletté vált, és két ajtónálló gigászfigurát is kapott a homlokzat tornyára helyezett bádoghattyú mellé, amellyel az épület mindenkori tulajdonosai annak múltja előtt kívántak tisztelegni.
Ha a legidősebb Hattyút keresnénk, alig valamivel maradna le a soproni mögött a pécsi: a belvárosi sétálóutca, a Király utca Hattyú Vigadója, ami Hattyú-vagy Fehérhattyúház néven is ismert. Úgy tűnik, a Hattyúk közös többszöröse a multifunkcionalitás: elődeihez és utódaihoz hasonlóan a Vigadó is kalandos utat járt be, míg megtalálta önazonos mai szerepét. A török korban helyén dzsámival és fürdővel összekapcsolt kolostor állt, de a 19. század elején már mint hadikórházat említik – azonban az is bizonyos, hogy 1846 őszén már Liszt Ferenc adott koncertet első emeleti, utcafronti nagytermében. Bár építésének pontos ideje és módja, körülményei és szándéka nem ismertek, az épületben megfigyelhető alacsony földszinti belmagasság barokk eredetre enged következtetni, illetve egy későbbi, 19. század végi-20. század eleji emeletreápítéssel történő bővítésről árulkodnak a falak – feltételezhetően ezzel a beruházással nyerte el a Hattyú Vigadó a ma ismert sávos, sokszínű dekorációs elemet felvonultató, eklektikusnak mondható homlokzatát.
Rövid építészeti, építészettörténeti és várostervezési-városrendezési beszámolónk fókuszában a kiskunfélegyházi Hattyú-ház áll. Építésének gondolata tényleges építésénél jóval korábban felmerült: 1817-ben kezdeményezték először, azonban az épületet jegyző Mayerhoffer János építész csak 1819-ben nyújtotta be az épülethez készített terveit – amelyek alapján 1819-1820 a beruházás 13.897 forint és 26 krajcár költséggel megvalósult Fischer Ágoston kőművesmester, Novák Gergely ácsmester és Hegedűs György asztalosmester jóvoltából. A klasszicista stílusban épült épület főhomlokzata szabályos, szimmetrikus 4-1-3-1-4 tengelyes, amelyeknek két szélső tengelyét valójában nem ablakok, hanem négyszögű oszlopokkal tagolt tornác alkotja, ahonnan az utcaszintet és az épület annál valamivel magasabban lévő földszintjét összekapcsoló lépcső vezet be és ki. A középső 1-3-1-tengely középrizalitot ad ki, amelyet kétrészes párkány zár le úgy, hogy felette timpanon húzódik – az egyébként egyszerű timpanon leglátványosabb és talán leglényegesebb eleme a szájában zöld ágat tartó hattyú, aki egy félköríves tükördíszítés közepén helyezkedik el. A félkörívek máshol is visszaköszönnek: az épület nyílászárói, úgy ajtói, mind ablakai befelé mélyülő félkörívekben ülnek – ültek, azok modernkori átalakításáig. Az oldalsó homlokzatok arányaikban és kialakításukban megegyeznek a főhomlokzattal – így azok későbbi átalakításai is egységesek –, a hátsó homlokzatról, annak megközelítőleges közepéről nyílik a pinceajtó. A homlokzatokat az épület lábazatán körülfutó mészkősáv fogja össze. A jellegzetesen klasszicizáló épület mára a város egyetlen középülete, amelynek sikerült megtartani eredeti építészeti jellegét. Az eredeti építési terveket egyébként a mai napig az épületben működő könyvtár őrzi.
A kiskunfélegyházi Hattyú-ház illeszkedett a Hattyú-házak ki nem mondott és le nem írt hagyományához: abban eredetileg Kis Pinzte vagy Kiss Kortsma néven vendéglátóipari egység működött, de elfért benne a bérvendéglős lakása és – talán nem is olyan meglepő módon – két mészárszék is. A Hattyú korai története talán különleges színezetet kap a ténytől, hogy a kocsma első bérlői között Petrovics Istvánt, Petőfi Sándor édesapját találjuk – ahogyan ezt az épületet és környezetét később (1955-ben) vizsgáló geodéziai felmérés sem győzi majd hangsúlyozni.
„A Kiskunfélegyházi hattyúház a Budapest-Szegedi müut mellett terül el. A Hattyúházban, mely nevét a homlokzatát diszitő hattyutól kapta – töltötte fiatalkorát Petőfi Sándor és itt volt apjának kocsmája és mészárszéke is [sic!].” – foglalta össze az épület rövid történetét a talajmechanikai szakvéleményt elkészítő geodéta. DKT/ÉGA/Idt/-657. Részletes talajmechanikai szakvélemény Kiskunfélegyháza, Hattyúház talajvizsgálatáról.
A poharazó hamarosan városi tulajdonba került és városi tulajdonban működött annak államosításáig. Annak ellenére, hogy aktív, üzleti célú használata miatt – az idők során a borozó mellett működött fűszerboltként, gabonaraktárként, óvodaként, vaskereskedésként, takaréképnztárként, totó-lottó irodaként és temetkezési vállalkozásként is – folyamatos amortizációnak volt kitéve, állagmegóvására nem fordítottak gondot, így már 1910-ben bontandónak nyilvánították, azaz nyilváníthatták volna. Kiskunhalas századeleji, szecessziós városházájának tervezésekor felmerült lebontása, hogy özv. Kalmár Józsefné hagyatékából „kultúrpalotát” húzzanak fel a helyén, azonban az anyagi források csekély volta miatt az ivó mégis megmenekült. Az 1950-es évre állapota tarthatatlanul leromlott, de Mezősi Károly Petőfi-kutató kezdeményezésére és közbenjárására az akkor műemlékké nyilvánított épületet sikerült megmenteni – bár renoválása tovább váratott magára. Felújítására végül 15 évvel később, 1965-ben került sor 1.5 millió forintból, hogy az eredeti külső és belső megjelenését, állapotát visszanyert épületbe a Petőfi Sándor Városi Könyvtár (az 1952-től is ott működő Népkönyvtár utódja) beköltözhessen. Az ugyanekkor megnyitott Petőfi-kiállítás, amelyet az épület megmentő Mezősi rendezett, a mai napig megtekinthető a helyszínen.
A modern kor modern igényeihez igazodva az addigra az utolsó felújítása óta elöregedett épületet részben önkormányzati, részben állami forrásból felújíttatta a város: 2007-2008 során új szárnyat kapcsoltak az épülethez, amellyel az eredetileg egyébként U-alaprajzú épület „bezárult”, szinte szabályos négyszög alapúvá és alakúvá, illetve 2000 m2-essé vált.
A Budapest 1015, Hattyú utca 14. alatt fekvő Hattyúház talán a legfiatalabb mind közül: 1998-ban épült. A sokat szenvedett főváros második világháború utáni újjáépítéséig két földszintes lakóház állt azon a telken, ahol ma a kőóriás magasodik: egy lakóház és egy Zöldhordó nevet viselő vendéglő – szomszédaik jobbról szecessziós bérházak, balról a világégés után készült kisebb épületek voltak. Az 1950-es évek végétől napirenden volt a többszintes épületek között szinte elvesző házikók lebontása: a várostervezési-városrendezési koncepció az „épületvégződés” feladatát szánta a helyükre képzelt új épületnek úgy, hogy összekapcsolja a két oldalán fekvő, építészeti stílusában és hangulatában merőben eltérő szakaszokat, s nem mellesleg, áthidalja a közöttük lévő magasságkülönbséget.
Érdekes ellentét feszül urbánus telepítési és organikus kiviteli terve között. Az épület ugyanis egy avatatlan szemek számára meghatározhatatlan építészeti stílusban épült, amellyel az alkotó Nagy Ervin a modern, a modernitás kritikájaként az organikus építészetbe kívánta beemelni a mozgalmas városi térben elhelyezkedő épületet. A forma-és motívumvilága a hagyományos magyar építészetet idézi, anyaghasználata a hagyományos magyar építészet természetes anyagait, a fát, a követ, a kőpalát használja, egyfajta kiszabadulásként a rendszerváltás előtti időszak építészetének szigorú szabályrendszeréből. A Hattyúház betölti szerzője által rászabott rendeltetését, hogy különösségével, már-már különcségével kívülállóként domborodjon ki környezetéből, hogy abba bele nem veszve önmaga jogán vonja magára a szakmai és a laikus, az elismerő és a kritikus tekinteteket.
A fővárosi Hattyúház, amely kétségtelenül a neki helyet nyújtó Hattyú utcáról kapta a nevét, kivételt képez. Bár egyik épület esetében sem maradt fenn sem írásos, sem szóbeli forrás arra vonatkozólag, építtetői, építői vagy későbbi használói-tulajdonosai miért a hattyút választották az épület névadójául, néhány hasonlóság azonban talán mégis megfigyelhető a vizsgálatunk tárgyául választott vidéki Hattyúházak között. Külső s belső elrendezésük, homlokzati képük középen hangsúlyos, amelyek mintha a bütykös hattyú hosszú nyakára emlékeztetnének; s talán halvány, a fehér mellett pasztellszíneket használó burkolati színpalettájuk is a vízimadár tollazatát idézik. Két épületen, a soproni fogadón és a kiskunfélegyházi könyvtáron bádogszobor és plasztika formájában vizuálisan is megjelenik egy-egy totemszerű hattyú, amelyek az épületet így vagy úgy fenntartók szándékos szimbólumhasználatára utalnak. Az épületek eredeti funkcióját tekintve ez talán nem is olyan különös: az alkoholkimérésre (is) szolgáló fogadók a közösségi életnek azon színterei voltak, amelyek a hétköznapi élet szigorú moralitását fellazították, „biztonsági szelepként” adva lehetőséget az emberi érzelmek látható-hallható, érzékelhető meg-és kiélésére, szélsőséges esetben a „züllésre”. A mindennapok erkölcsi normarendszeréből való egy-egy estés, éjszakás kiszakadás a társadalomból való kilépést, átmeneti „halált”, majd a kijózanodást követő visszakapcsolódást, visszacsatlakozást jelentette, így a krisztusi kereszthalált és a krisztusi feltámadást jelképező lélekállat találó választás lehetett. „A gyerek és a részeg ember mindig igazat mond!” – tartja a mondás, s ha a gyermeki és/vagy ittas őszinteség összekapcsolható az ártatlansággal, a tisztasággal, úgy az ezeket az állandó vagy átmeneti tulajdonságokat is szimbolizáló hattyú tökéletes választás lehet a talponállók számára.
Felhasznált irodalom:
Klinger András: Sopron népességének lakásviszonyai. Soproni Szemle, 20. évfolyam 3. szám (1966), (https://epa.oszk.hu/01900/01977/00073/pdf/EPA01977_Soproni_Szemle_1966-xx-3.pdf ), utolsó megtekintés: 2023. 06. 15.
Kocsis Katalin: Pécs híres tánc-és színházterme, ahol Liszt is zongorázott (https://papageno.hu/blogok/lisztografia/2019/11/pecs-hires-tanc-es-szinhazterme-ahol-liszt-ferenc-is-zongorazott/), utolsó megtekintés: 2023. 06. 15.
Reimholz Péter: Egy organikus városi ház Budán (https://epiteszforum.hu/egy-organikus-varosi-haz-budan), utolsó megtekintés: 2023. 06. 15.
Vajda Piroska: Kétszáz éve épült Kiskunfélegyháza egyik jelképe (https://www.baon.hu/helyi-kultura/2020/10/ketszaz-eve-epult-kiskunfelegyhaza-egyik-jelkepe), 2023. 06. 15.
ismeretlen szerző: Sétálóutcán sétáló történelem – a Szigeti városkaputól a Budai városkapuig tartó épületek története (https://pecs.hu/app/uploads/2021/08/tematikus-seta-pecs-setaloutcan-setalo-tortenelem.pdf), utolsó megtekintés: 2023. 06. 15.
Műemlékem.hu: Hattyú-ház (https://muemlekem.hu/muemlek/show/2293), 2023. 06. 15.
Kiskunfélegyháza Városának hivatalos honlapja (https://kiskunfelegyhaza.hu/hivatal/hattyuhaz/), 2023. 06. 15.
Felhasznált források – gyűjteményeinkből:
DOK/BTI/73/2426/K2/33. Kiskunfélegyháza, Hattyú-ház, 1971.
DOK/BTI/73/2426/K2/02. Panorámakép Kiskunfélegyházáról, 1971.
DKT/ÉGA/Idt/-657. Részletes talajmechanikai szakvélemény Kiskunfélegyháza, Hattyúház talajvizsgálatáról.