“Gumicsizma nélkül ősztől tavaszig nem lehetett kimenni az utcára. Régmúlt időkre emlékeztető lakótelepek és jómódú bányászcsaládok csinos házaiból álló utcák váltakoztak sivár, unalmas, szürke épületekkel, amelyeket sebtében emeltek az ötvenes évek elején, s amelyeknek lépcsőházaiban Ajka újdonsült városlakói telente hatalmas szalmakupacok alatt disznót perzseltek.” - írja a Népszabadság 1967-ben a helybeliek keserű humorával csak a legfejlettebb ipari faluként emlegetett Ajkáról. A ma közel harmincezres lélekszámú város a ‘60-as, ‘70-es években, a szocialista iparosítás következtében vált szunnyadó bányászközségből iparvárossá, az ajkai kistérség oktatási, munkáltatói, szolgáltatói központjává. Míg az 1910-es feljegyzések szerint Ajka lakossága 2862 főt számlált, 1949-ben pedig 8307-en laktak itt, ez 1960-ban 15.400-ra, 1984-re pedig robbanásszerűen 34.000 főre nőtt.
Mielőtt 1959-ben a környező településeket (Ajka, Berénd, Bódé, Csékút, Csinger, Gyepes, Padrag, Rendek) összeolvasztva várossá avatták Ajkát, az itteni nyersanyaglelőhelyek már nagyban befolyásolták a fejlődés ütemét és irányát. A szén iparszerű kitermelése már az 1870-es években megkezdődött Csingervölgyben, 1878-ban Neumann Bernát alapított üveggyárat belterületen, 1910-ben Edelmann Adolf pedig téglagyárat a település keleti határán. 1935-ben Bródy Imre szabadalma alapján itt épült fel a világ első kriptongyára, majd a környező hegyekben talált kripton és bauxit hatására 1941-ben megkezdték az alumíniumkohó és timföldgyár, valamint az ehhez szükséges erőmű építését is.
Az ipari üzemek nagyarányú foglalkoztatottságával párhuzamosan a lakásigény is egyre szükségesebbé vált; az 1870-es évektől az 1960-as évekig jellemzően egy-egy gyár vagy üzem közelében, ún. kolóniaszerűen telepítették le a munkásokat, így egyfajta identitás kialakulását is erősítve. Az eredeti település-struktúrát ez a fajta városbeépítés jelentősen nem befolyásolta, a kialakuló kolóniák elszórtan helyezkedtek el, egyes esetekben a meglévő utcahálózatot is figyelembe véve. Eszerint az elv szerint épült 1878-ban Csingervölgyben a 144 lakásos bányászkolónia, Viktortelepen többlakásos villák a vállalat mérnökeinek és tisztségviselőinek, 1922 és 1925 között a Hunyadi utca és a Torna patak közti üveggyári kolónia, vagy 1937-ben a kriptongyári házsor. Az iparosodás második hullámában, 1941-ben a timföldgyári és erőmű készenléti lakótelepe épült 11 lakóházzal a vállalat értelmiségi dolgozóinak. A kezdetekben, a századfordulón jellemzően cseh-osztrák-német származású szakmunkások fokozatosan elmagyarosodtak a két világháború közötti időszakra, majd a bányákhoz köthetően inkább családok, dinasztiák alakultak ki.
1951-ben, az első ötéves terv (1950-1954) projektjeként Ajka város általános rendezési terve is elkészült (másik kilenc város mellett), kijelölve a települést a bakonyi bánya-és iparvidék központjaként; a propaganda szerint tökéletes szocialista iparváros válhatott belőle, erősítve az országimázst. A “sztálini modell” szerint, az ötvenes években Ajkán a szocialista realista stílusban épült lakótelepek még kellemes városias környezetet teremtettek emberléptékükkel, a már meglévő településszövetbe jól illeszkedtek hagyományos építészeti anyaghasználatukkal, térképzesükkel, praktikus lakásalaprajzaikkal. Ilyen például a Semmelweis utca - Eötvös utca, a Móra Ferenc - Móricz Zsigmond utca környéke, vagy a Május 1. tér.
A hatvanas években azonban a megnövekedett ipari kapacitással együtt már akkorára duzzadt a lakáshiány, hogy az úgymond “falusias” jellegű egykori központot és Ajka jellegzetes kisvárosias középületeit feláldozva, a városmag teljes területét szanálásra ítélték, s helyére tömeges mennyiségben új, blokkos és paneles technológiával épülő lakások helyét jelölték ki a részletes rendezési tervekben. A régi településmagból összesen a 3 templomot, egy paplakot, és egy iskolát hagyták megmeg. “A hatvanas évek településtervezési gyakorlata ugyan általános- és részletes rendezési terveken keresztül igyekezett az átalakításoknak irányt mutatni, azonban a gyakorlat létesítmény-orientált szemlélete, inkább a hiányzó funkciók mielőbbi megépítését helyezte előtérbe.” (Kissfazekas Kornélia, 2011.)
Ajka első, valóban teljes értékű általános rendezési tervét az Építésügyi Minisztérium (ÉM) megbízásából 1965-ben készítette a Városépítési Tervező Vállalattól (VÁTERV) Karai Antal, a közlekedési fejezetért pedig Sigray Antal volt felelős. Szintén ebben az évben készültek el a városközpont és a déli iparterület részletes rendezési tervei is (Vinkovits István, Ilonczay Nándor). A tervezők célja között szerepelt a város terület-felhasználásának, szerkezeti tagolásának, a főbb létesítményeknek az elhelyezése, a várostest tömörítése. A tervkészítés idején 4376 lakást számoltak össze. A lakásállományból megtartottak 3253 db-ot, bontásra ítéltek 853 db-ot, valamint felépíteni terveztek 5077 db-ot. A III. ötéves tervben (1965-69) 1514 lakást, a IV. ötéves tervben (1970-74) 2000 lakást, az V. ötéves tervben (1975-79) 1820 lakást terveztek felépíteni. A lakások zömét emeletes, többlakásos épületekben helyezték el, de családi ház építésére is biztosítottak építési területet. A harmincezres lakosság elhelyezésére nyolc lakókörzetet határoltak le. A közintézmények közül a regionális és városi szerepkörű közintézmények a városközpontban, az alsó fokú közintézmények a lakókörzetek központjaiba kerültek elhelyezésre. Lakókörzetenként gondoskodtak bölcsőde, óvoda, általános iskola és kereskedelmi egységek elhelyezéséről. A többszintes lakóterületek tömbjeinek a belsejébe garázsokat helyeztek el.
A ‘60-as, ‘70-es években több, már meglévő szocreál lakótelep kibővítése is zajlott blokkos építészeti technológiával, ez történt például a Puskin utca - Kosztolányi utca sávházai és kockaházai esetében. 1969-ben pedig beköszöntött Ajkára a házgyári technológia, a Szabadság tér - Kossuth utca - Ifjúság utca környékén, azaz az egykori városközpont helyén, ahol utolsó tanúként áll a Templomdombon és a Szabadság téren az egykori település 3 temploma. A meghívásos pályázatot a Győri Tervező Vállalat (GYŐRITERV) nyerte el, és Foltányi Miklós tervei szerint kötött rendszert képviselő, paneles épületekből alkotott egyedi - szinte csak Ajkára jellemző megoldású - beépítés született. Az előző területtől északra, az Ifjúság utca - Fő út és a sporttelepek által határolt rész (Fáy András-lakótelep) szintén a GYŐRITERV építészei, Lang János és Illés Attila elképzelései alapján blokkos és paneles móddal lett beépítve a ‘70-es évek folyamán, melyet a Tenke Tibor által tervezett újpalotai lakóteleppel (1967) rokonítanak.
A városközpont részletes rendezési tervét 1965-ben a VÁTERV építésze, Vinkovits István készítette, mely kisebb változtatásokkal a régi faluközpont helyén épült fel, a fő forgalmi utak kereszteződésében, a város természetes gravitációs pontjában, szanálás árán. A város legfontosabb középületei itt helyezkednek el, melyek nagy részét Ruttkay Gyula tervezte: az egykori tanácsháza, a vasbeton szerkezetű Szolgáltatóház, a Sávház, a Hotel Ajka, a biztosítók és a kereskedők háza. De itt épült fel 1967-ben a Horizont iparcikk áruház (terv: Kovách István), a Zenit ABC áruház (Petrilla Péter), majd 1969-ben a skandináv építészeti elveket követő Művelődési ház is (Bozai József), melyek a város meghatározó épületei a mai napig.
“Felmerül a kérdés, egy olyan szocialista város, mint amilyen Ajka, milyen mértékben válhatott a város közösségének kifejezőjévé, egyáltalán azzá vált-e? Lehet-e helyi identitásról, a hely szelleméről, vagy önálló arculatról beszélni ilyen körülmények között? A város mindent kívülről és felülről kapott, anélkül, hogy lakóit megkérdezték volna.” (Horváth, 2015) 1987-ben Ajka városát mindenesetre Hild János-emlékéremmel tüntették ki “emberarcú várost teremtő három évtizedes tevékenységéért”.
Hutter Katalin