településfejlesztés

Az idei Kulturális Örökség Napjai témája „utak-kapcsolatok-hálózatok”. A Dokumentációs Központ tervtárában ehhez kapcsolódóan nagyon sok terv található, főként az UVATERV gyűjteményben: A vállalat teljes neve Út- és Vasút Tervező Vállalat, és ez talán már sejteti, hogy a legfontosabb II. világháború után épült közlekedési épületeink és műtárgyaink - hidak, vasutak, utak, pályaudvarok, metrók - tervezője az UVATERV volt. A vállalat története még Állami Mélyépítéstudományi Tervező Intézet néven kezdődött 1948-ban.

Szolnok mindig is a magyar vasút fontos központi helyszíne volt. 1847. szeptember 1-jén nyitotta meg Kossuth Lajos és Széchenyi István a Tisza partján lévő kis szolnoki vasútállomást, a régi „indóházat”. 1857-ben megközelítőleg a mai helyén épült a második épület, majd ezt is átépítették a kor neves állomásépítésze, Pfaff Ferenc tervei szerint. Ez az épület azonban az 1944-es bombázások során súlyosan megsérült, így újjáépítése már rögtön a háború után felemerült.

A 1800-as évek második felétől már megtelepedik a bányászat és az ipar a településen, azonban a kiépülése rendszertelen volt a mai belvárosban a salgó folyó mentén kialakuló főútvonalat szegélyezve épültek különböző kereskedők házai a gyárakhoz illetve a bányákhoz kapcsolódó lakótelepek pedig a várostól függetlenül fejlődtek az adott vállaltok beruházásában. A II.

“Leninvárosnak nincsenek még tradíciói, házaihoz, tereihez alig-alig fűződnek még asszociációk, alig van múltja, nagyobbrészt csak jelene és jövője van; olyan, mint az épülő lakás, amelynek egy szobája lakható már, de a többi még készül.” (Füle, 1973)

Pécs második világháború utáni legnagyobb arányú városfejlesztése a 70-es évekig a nyugati városrészben az egykori polgári repülőtér helyén felépült 20 000 lakosú új komplett városrész, vagy ahogy sokan hívják ma, “uránváros” volt. Az Uránváros név azért találó, mert valóban ennek az ércnek a mecsekben Kővágőszőlős és környékén való felfedezése hívta életre ezt a városrészt.

A mátrai turizmus kezdeti lépései a 19. század végére, a túramozgalmak megjelenésével egyidőre tehető. A Gyöngyösről induló Magyarországi Kárpát Egyesület Mátrai Szakosztálya 1887-ben alakult. Tagjai sokat tettek a térség turizmusának fellendítéséért, jelzésekkel ellátott turistaútvonalakat, menedékházakat, kilátókat hoztak létre. 

A Vértes-és Gerecse-hegységek közötti medencében megindult széntermelés hatására az itt húzódó kis falvakban a megnyíló bányák, a nyersanyag kitermelése és a kedvező közlekedési viszonyok hatására egyre növekedett a lakhatási kedv. Mind nagyobb méretű és rendszertelen településhalmazok keletkeztek, összekeveredtek és egymásra épültek a lakóterületek és az ipari övezetek, és rohamosan erősödött a légszennyezettség is.

“Gumicsizma nélkül ősztől tavaszig nem lehetett kimenni az utcára. Régmúlt időkre emlékeztető lakótelepek és jómódú bányászcsaládok csinos házaiból álló utcák váltakoztak sivár, unalmas, szürke épületekkel, amelyeket sebtében emeltek az ötvenes évek elején, s amelyeknek lépcsőházaiban Ajka újdonsült városlakói telente hatalmas szalmakupacok alatt disznót perzseltek.” - írja a Népszabadság 1967-ben a helybeliek keserű humorával csak a legfejlettebb ipari faluként emlegetett Ajkáról.

A cím, amely a 22. kerület szlogenje is, jól érzékelteti a főváros egyes területei közötti különbségeket, amelyek különösen azon településeken jelennek meg markánsan, amelyek csak 1950-ben, vagyis a Nagy-Budapest projekt megvalósulása során kerültek beolvasztásra. Budafok is e kistelepülések sorába tartozott, így az egyes történelmi korszakok lenyomatai szerves egésszé fejlődtek az évszázadok során, a műemléki és műemléki jellegű épületek sajátos képet mutatnak a szocializmus hagyatékának árnyékában.