Szolnok mindig is a magyar vasút fontos központi helyszíne volt. 1847. szeptember 1-jén nyitotta meg Kossuth Lajos és Széchenyi István a Tisza partján lévő kis szolnoki vasútállomást, a régi „indóházat”. 1857-ben megközelítőleg a mai helyén épült a második épület, majd ezt is átépítették a kor neves állomásépítésze, Pfaff Ferenc tervei szerint. Ez az épület azonban az 1944-es bombázások során súlyosan megsérült, így újjáépítése már rögtön a háború után felemerült. Azonban a ma látható, 1975-ben Schneller Vilmos (MÁVTI) Ybl-díjas építész tervei alapján megvalósult állomásépület előtti időszak is nagyon kalandos és jól tükrözi a különböző ideológiai változásokat, amelyek a háborútól a megépülésig jellemezték a tervezés és építéstörténet bő 25 évét.
Az 1949-es államosítással az építészeti tervezést is nagy állami tervezővállalatokba szervezték. Ezek közül a vasúti épületekkel kapcsolatos tervezéseket az ÁMTI (Állami Mélyépítéstudományi Tervező Intézet) Magasépítési Irodája kapta. Az ÁMTI közlekedési magja több változást követően a későbbi UVATERV-ben élt tovább, tervtári gyűjteményük nagy részét is az UVATERV vette át. Így maradhatott fenn több, már 1949-ben készült tervváltozat a szolnoki állomásépület újjáépítésére, ugyanis a MÁV már ekkor megrendelte az új állomásépületet. A terveken a tervező aláíró Dr. Gilyén Jenő, aki később a Népstadion tervezésével szerzett magának hírnevet. A fennmaradt helyszínrajzon látszik – ami a mai állomásépületnél is megfigyelhető –, hogy az épületet a városhoz közelebb tolták, a főbejáratot és az utascsarnokot a Baross utca tengelyébe helyezték. A terv jól tükrözi a modern építészet jegyeit, pavilon rendszerű egy nagy tömeg helyett, illetve aszimmetrikus elrendezésű. Azonban az 1951-es ún. Nagy Építészeti Vita utolérte ezt a tervet is, Perényi Imre egy 1951-es Építés-Építészet cikkben így jellemzi a korszak épületeit:
„Az utóbbi években felépült vasútállomások, autóbuszállomások és postaépületek híven tükrözik a kozmopolita nyugati építészet elveit. A Közlekedési Tervező Irodában tömörült építészek voltak eddig az építészeti fejlődésünk egyik ellenállói. Ma már jelentős eredményről számolhatunk be itt is. A székesfehérvári pályaudvar módosított terve, a már említett dunapentelei kikötő adminisztratív épülete, a földalatti vasút első állomásának módosított terve (tervező Nyíri István) pozitív eredmények.”
Így a szolnoki állomásépületet is át kellett tervezni a szocreálnak megfelelően. Mivel Gilyén a KÖZTI-ben folytatta munkásságát, a tervezést az UVATERV másik két kiváló mérnöke, Czigler Endre és Gergely István vették át 1954-ben.
 |  |
A Szolnoki pályaudvar katalógus cédulája | Szolnoki pályaudvar felvételi épület (Cziegler Endre), madártávlat - Dokumentációs Központ / Tervtár, UVATERV gyűjtemény |
Ennek a változatnak is fennmaradtak a tevei, és érdekes látni, hogy Gilyén eredeti elképzeléseiből sok mindent átemeltek. 1954 novemberében két vázlatterv készült: az I. változat érdekessége egy óratorony, míg mindkét vázlaton a központi csarnok - hasonlóan a székesfehérvárihoz – zömökebb, alacsonyabb a későbbi, 1955-öskiviteli tervig kidolgozott, könnyedebb és inkább vertikális elrendezésű épülettömegalakítással szemben. Az 1955-ös terven a korszak dán, pl. Arne Jacobsen vagy a francia August Perret 50-es évekbeli építészetének hatása érezhető. Czigler így fogalmaz 1956-ban a Jászkunság folyóiratban:
„A pavilonszerű kiképzés szerint az egyes üzemi funkciókat legjobban kielégítő különálló épületekben helyezkednek el az utasellátó üzem, a csomagfeladás, a pályaudvari posta s az egyéb üzemi és szociális szervek. A három különálló épületet árkádos összeköttetés kapcsolja a főépülethez. Ha megnézzük az új állomás hosszanti kiképzését, megértjük, hogy a város felől a pályaudvarhoz kivezető főút ferde iránya az épület elhelyezésének hossztengelyét illetően aszimmetrikus beépítést tett kívánatossá. Az utasforgalmi épület önmagában véve szimmetrikus elrendezésű, de a mellette lévő műszaki létesítmény tömege és a mögötte lévő hatalmas új irodaépület ellensúlyozására az épületcsoport jobb szárnyán lévő három önálló épületet jobban szét kellett húzni.”
A terveket megfigyelve jól látszik, hogy 1955-re az ún. érett szocreál kezd kifulladni és megjelenik az 50-es évek végét jellemző légiesebb szerkesztés, ellentétben a székesfehérvári állomásépülettel. Ismét hadd idézzem Cziglert:
„A város felől egy 12 méter magas kapuzaton át jutunk az indulási csarnokba, amely a vasúti pályára merőleges irányú, hosszanti elrendezésű, 450,00 m 2 alapterületű helyiség. Itt nyernek elhelyezést a pénztárak, a felvilágosító, a kapus és utasellátó árusító fülkék. Ez — a csarnok nagy méreténél fogva — alkalmas arra is, hogy a vonatok indulása előtt közvetlen érkezők várakozó helyéül szolgáljon.”
Az állomásépületnek pedig társművészeti programot is hirdettek: „A helyiségek belső kiképzésére, a padlózat és falak burkolására hazai márványokat és műanyagokat használnak. A külső homlokzatok és a belső terek képzőművészeti alkotások alkalmazására nagy lehetőséget nyújtanak. Fémdombormű készül az indulási csarnok város felőli bejárata fölé, amelynek elkészítését Szabó István szobrászművész vállalta és végzi. Az érkezési csarnok végfalára nagyméretű kődombormű kerül, amelynek alkotója Kocsis András szobrászművész lesz.”
 | |
Szolnoki pályaudvar, felvételi épület, hosszmetszet (Czigler Endre és Gergely István) - Dokumentációs Központ / Tervtár, UVATERV gyűjtemény | |
 |  |
Szolnoki pályaudvar, felvételi épület, földszinti alaprajz (Czigler Endre és Gergely István) - Dokumentációs Központ / Tervtár, UVATERV gyűjtemény | Szolnoki pályaudvar, felvételi épület, állomásfőnöki iroda, író karosszék (Cleve Rudolf) - Dokumentációs Központ / Tervtár, UVATERV gyűjtemény |
 |  |
Szolnoki pályaudvar, felvételi épület, állomásfőnöki iroda, garnitura kanapé (Cleve Rudolf) - Dokumentációs Központ / Tervtár, UVATERV gyűjtemény | Szolnoki pályaudvar, felvételi épület, állomásfőnöki iroda, virágállvány (Cleve Rudolf) - Dokumentációs Központ / Tervtár, UVATERV gyűjtemény |
Az építkezés már 1955-ben megindult nagy erőkkel, így kevesen tudják, de a Czigler-Gergely-féle állomásépületet elkezdték építeni, sőt, egy része a „szocreál” állomásnak meg is valósult. Ha szemben állunk az állomással a város felől, a bal oldalon lévő, mészkővel burkolt irodai rész az 1955-ös tervek szerint valósult meg. Viszont az 1956-os események és a pénzhiány miatt ez a terv is feledésbe merült, így 1975-ben a bevezetőben már említett, egy teljesen más kor szemlélete szerinti állomásépület készült el hazánk egyik legforgalmasabb vasúti csomópontjának jelképeként. Azonban ez a koncepció sem előzmény nélküli, hiszen a szolnoki „kistestvére”, a balatonfüredi állomás – amelyet 1970-ben a szintén MÁVTI-s Kővári György tervezett – már előképként szolgálhatott.