A Veszprém vármegyei Taliándörögdön hatalmas, hófehér antennák törik meg a tájat. A nagy távolságú, kontinenseken átívelő távközlés az 1960-as években indult robbanásszerű fejlődésnek. Az első űrtávközlési műholdat – amely az Egyesült Államok és Európa között biztosított vételi összeköttetést – a Telstar 1-et 1962-ben indította útjára a NASA. A versenyhelyzet adott volt, így 1967-ben a Szovjetunió létrehozta az Űrtávközlési Állandó Munkacsoportot (később Interkozmosz program), amely a Keleti-blokk országainak részvételével új, nemzetközi űrtávközlési-rendszer fejlesztésébe kezdett. A Munkacsoport 1971-re dolgozta ki az INTERSZPUTNYIK Nemzetközi Űrtávközlési Rendszer és Szervezet létrehozásáról szóló megállapodást. A rendszer két fő részből állt: a kozmikus komplexumból (távközlési műholdak) és a műholdakon keresztül összeköttetést létesítő földi állomásokból.
Magyarországon 1973-ban kezdődtek meg a földi állomás létesítésének előkészületei, amellyel a POTI-t (Postai Tervező Vállalat) bízták meg. A tervezés első lépéseként megfelelő helyszíneket kellett találni, hiszen egy ilyen állomás létrehozásához speciális körülményeknek kellett megfelelni: lehetőleg rádiófrekvenciáktól csendes területek, de inkább lakatlan völgykatlanok jöhettek szóba. Kezdetben három települést vizsgáltak: Cseszneket, Jásdot és Törökkoppányt. Technológiai specifikációk hiányában ekkor még csak a szovjet tanulmánytervek alapkoncepciójára tudtak hagyatkozni. A 8 belső, illetve 16 külső pillérsorra 16 szögű poligon alaprajzot terveztek, amelyhez a földszinten aszimmetrikus elrendezésben vasbeton diafragmák közötti épületszárnyak csatlakoztak. Ezekbe a szárnyakba szánták a szociális, adminisztratív és raktárhelyiségeket. A korszak építészetét jól érzékelteti, hogy az épület megjelenését az alábbiak szerint foglalták össze:
„A nagy nyersbetonfelületek, a terepbe simuló vasbeton bordák az épületegyüttes és természet szoros kapcsolatát tükrözik.”
Kovács Sándor tervei alapján végül 1975 és 1977 között folyt a kivitelezés, az avatásra 1978. január 20-án került sor. A négyszintes épület alsó szintjébe a szociális helyiségek és irodák kerültek. A második szint tulajdonképpen csak a harmadik szinten található műszaki berendezések karbantartását könnyítette meg, míg a legfelső emelet egyrészt a 60 tonnás Cassegrain parabolaantenna alsó részét is magában foglalta, emellett az antenna mozgásából származó rezgéseket csillapította.
Az űrtávközlési állomás kezdetben a televíziós közvetítésekben játszott fontos szerepet, majd a telefonbeszélgetések továbbítására használták. A rendszerváltást követően az Intelsat földi állomása is ide települt, ami bővítést jelentett. Az űrtávközlési állomás 2005-ös bezárása óta műemléki védettség alatt áll.
Felhasznált források:
POTI/1629/ Interszuptnyik – Űrtávközlési földi állomás tanulmányterve
POTI/2277 Interszuptnyik – Űrtávközlési földi állomás
POTI/1617 Interszuptnyik – Űrtávközlési földi állomás
Hegyi Gábor: Az Interszputnyik nemzetközi űrtávközlési rendszer és a magyar földi állomása. Közlekedéstudományi Szemle, 1977. 27. évf. 3. sz.
40 éves a taliándörögdi űrtávközlési állomás (https://www.hte.hu/fooldal/-/hir/40-eves-a-taliandorogdi-urtavkozlesi-allomas)