érdekesépület

A Balatonalmádi és Veszprém között fekvő település, amelynek első említése 1269-ből származik, egy a középkori Magyarország királyi kiváltságos falvai közül. A legkorábbi fennmaradt adóösszeírás szerint a csaknem 50 kisnemesi család alkotta közösség mentesült az úrbéri szolgáltatások alól, azonban fegyveres szolgálattal tartoztak mindenkori uralkodójuknak. Az újkorban az elnéptelenedő, majd újra betelepülő, önállóságukat elvesztő, majd újra visszanyerő települések történeti útját járta.

Az 1970-es években a panelos építési mód elterjedésével fokozódott az igény az építőipar termelékenységének folyamatos emelésére. A műanyag mint gyorsan és olcsón előállítható alapanyag hódító útjára indult világszerte, így egyáltalán nem meglepő, hogy az építőiparban is igyekeztek kihasználni. 

A Pannónia Vendéglátóipari Vállalat az 1960-as években újfajta, tömegétkeztetésre alkalmas egységeket kívánt létrehozni a Balaton több településén. Ez volt az úgynevezett „Delta-program”, amely során az ABC áruházak mintájára azonos berendezésű és emblémájú üzlettípust terveztek, ahol az alsó szinten másodosztályú önkiszolgáló étterem, az emeleten pedig táncos szórakozóhely működtethető.[1] 

A magyarországi szervezett turistamozgalmak fejlődése a 20. század elején kapott igazi lendületet, országos szinten az 1913-ban alakult Magyar Turista Szövetség révén, míg Esztergomban 1911-ben kapott a település önálló osztályt. A Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztályát Brilli Gyula vezette, aki a civil életben szállítókét dolgozott. 

Mosonmagyaróvár már a kora középkortól kezdve kihasználta a Lajta vízbőségét és malmokat épített, amely később a fejlett malomipar és gabonakereskedelem motorja lett. A városban kanyargó Lajta mentén három kőből, illetve téglából épült egykori vízimalom található.

A balatoni későmodern építészettel, ezzel a különleges és egyedi karakterű, főként szezonális épületeket létrehozó irányzattal az elmúlt évtizedben már több írás is foglalkozott. Sőt, Wettstein Domonkos Balatoni építészet címen készített egy összefoglaló kötetet a témában 2022-ben. Ebben kitért a ma még sajnos az épület nívójához méltatlan állapotban lévő tihanyi révre is, melynek tervei elérhetőek a Dokumentációs Központ Tervtárában. 

Székesfehérvári Öreghegy, budapesti Kaszásdűlő és Velence… Hogy mi köti össze őket? Mindhárom településen, településrészen találkozhatunk könnyűszerkezetes családi házakkal, az úgynevezett Alba-házakkal, melyek első pillantásra az angliai sorházakat juttathatják eszünkbe. A technológia valóban Angliából került Magyarországra, hazánkban azonban korántsem csak gyorsan felépíthető, olcsó középületek építésénél alkalmazták.

A Veszprém vármegyei Taliándörögdön hatalmas, hófehér antennák törik meg a tájat. A nagy távolságú, kontinenseken átívelő távközlés az 1960-as években indult robbanásszerű fejlődésnek. Az első űrtávközlési műholdat – amely az Egyesült Államok és Európa között biztosított vételi összeköttetést – a Telstar 1-et 1962-ben indította útjára a NASA.

Dunaújváros 1950-től kezdődő építésétől kezdve a kereskedelmi és a vendéglátóipari ellátottság a ’60-as évekig szinte végig problémát jelentett. Az építkezés kezdetén ezek az egységek ideiglenesnek szánt barakkokban kezdték meg a működésüket és az építkezés „vadnyugati” állapotai között váltak nem éppen ideális közbiztonságuk miatt hírhedtté, úgy, mint a Kékegér vagy a Késdobáló. A Következőkben két olyan vendéglátóipari helyet mutatunk be, amelyek az adott korban más minőséget képviseltek az elődeikhez képest.

A millenniumi földalatti vasút megépülését követően számos terv készült a metróhálózat további fejlesztésére, A Főváros több munkabizottságot is alakított a tervezés előmozdítására, melynek eredményeit 1942-ben összegezték.