A siklósi vár a tatárjárás utáni nagy várépítési hullám részeként épült valamikor a 13. században. A jelentős erődítmény sokáig a Siklósi család birtokában volt, de miután szembefordultak Luxemburgi Zsigmonddal, az uralkodó a Garai családnak adományozta. 1543-ban Szulejmán szultán serege elfoglalta és csak 1686-ban szabadult fel a vár a török uralom alól. Katonai jelentősége a Rákóczi szabadságharc után elhalványult, a 19. században a Batthyány, majd a Benyovszky család birtokolta. Több bővítésen, átalakításon esett át az évszázadok során.

A Pannónia Vendéglátóipari Vállalat az 1960-as években újfajta, tömegétkeztetésre alkalmas egységeket kívánt létrehozni a Balaton több településén. Ez volt az úgynevezett „Delta-program”, amely során az ABC áruházak mintájára azonos berendezésű és emblémájú üzlettípust terveztek, ahol az alsó szinten másodosztályú önkiszolgáló étterem, az emeleten pedig táncos szórakozóhely működtethető.[1] 

A magyarországi szervezett turistamozgalmak fejlődése a 20. század elején kapott igazi lendületet, országos szinten az 1913-ban alakult Magyar Turista Szövetség révén, míg Esztergomban 1911-ben kapott a település önálló osztályt. A Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztályát Brilli Gyula vezette, aki a civil életben szállítókét dolgozott. 

Mosonmagyaróvár már a kora középkortól kezdve kihasználta a Lajta vízbőségét és malmokat épített, amely később a fejlett malomipar és gabonakereskedelem motorja lett. A városban kanyargó Lajta mentén három kőből, illetve téglából épült egykori vízimalom található.