Az Apor Vilmos tér autó- és villamosutak által határolt területe ma már egyrészt park, másrészt egyházi központ, mai arculatát azonban csak az utóbbi években nyerte el. Cikkünkben annak jártunk utána, hogy hogyan alakult át a tér, milyen épületek tűntek fel és ezek közül melyek állnak napjainkban is.
A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának szabadalmi bejegyzései között az 170062-es szám alatt található a világ egyik legnépszerűbb térbeli logikai játéka, a bűvös kocka, amelyet a népnyelv megalkotója, Rubik Ernő után gyakran inkább Rubik-kockának nevez.
„Tizenhárom deka, 41 műanyag alkatrész, 6-6 rugó és csavar, 54 kis négyzet alakú tapéta. Játék? Több annál! Jelenség, soha nem volt, soha nem lesz valami: a bűvös kocka.”
„A környezet lenyűgöző, a fák, a cserjék között kaviccsal leszórt utak kanyarodnak, a hegytől néhány kilométerre ezüstösen csillog a Dráva […] fehér lokátorernyő kémleli a most felhőtlen égboltot.”
– írták a a ligetes-erdős, vadregényes környezetben fekvő beton-és vasbeton talpak és állványok, árkok és bunkerek rendszeréből álló jégeső-elhárító rakétakilövő állomásról, ami a Tenkes-hegy tetejéről óvta-védte a délvidéki mezőgazdaságot.
Gazda Anikó 1982-ben nyakába vette fényképezőgépét és munkatársaival bejárta egész Fejér vármegyét, azon belül is 105 települést, hogy karakteres településrészeket vagy építészeti együtteseket találjon. Az összefoglaló alapján főként egy-egy utcát emeltek ki, ahol megmaradtak a népi építészeti stílusban épült lakóházak, de megőrzendőnek ítéltek 16 településközpontot, 6 jól körülhatárolható épületegyüttest, 3 egész települést és 3 összefüggő területet.
Az 1971-ben itthon először megrendezett vadászati világkiállításra érkező vendégek befogadása szükségszerűen jelentette a hazai szállodakapacitás bővítését. A Pannónia Vállalat 1970-71 folyamán megközelítőleg 2000, „B” kategóriájú szállodai férőhely kialakítására vállalkozott 8 új hotel megnyitásával. A korszak két nagy idegenforgalmi vállalata, a Hungarhotels és a Pannónia egymással szinte versengve terveztették és kiviteleztették a mind nagyobb, mind érdekesebb, mind „egzotikusabb” szálláshelyeket.
Ártner Klára 1932-ben született, fiatalkoráról, életrajzáról azonban keveset tudunk, pedig azon fiatal és tehetséges, generációváltó postaépítészek közé tartozott, akik nevéhez számos egyedi épület fűződik. Köszönhető volt ez egyrészt annak, hogy a POTI viszonylagos önállóságot biztosított kezdő építészei számára is. Az sem elhanyagolható szempont továbbá, hogy Ártner Klára nőként tudott érvényesülni a szakmában, így ez nem meglepő módon visszatérő eleme is volt a vele készült interjúknak.
Budapest, Kiskunfélegyháza, Pécs és Sopron – a négy magyarországi várost négy különböző formájú és funkciójú, de azonos nevet viselő – a víztől, vízparttól távol eső városközpontokban némileg tájidegennek tűnő nagymadár, a hattyú után elnevezve – épület köti össze, mindannyian büszkélkedhetnek ugyanis egy Hattyúházzal – vagy Hattyú-házzal. Cikkünkben az ismert hazai Hattyúházak történetét mutatjuk be.
Zalaváry Lajos 1923. január 1-én született Budapesten. Értelmiségi családban nőtt fel, édesapja az Osztrák-Magyar Monarchia idejében szerzett zongorista végzettséget Bécsben. A fiatal Zalaváry már az általános iskolában kitűnt rajztehetségével. Először a gödöllői Premontrei gimnáziumban tanult, majd átkerült Miskolcra, a minoriták rendházába, ahol a szomszédos Fráter György Katolikus Gimnáziumban (ma Földes Ferenc Gimnázium) érettségizett.
Pécsely egy dombokkal övezett medencében fekszik néhány kilométerre a Balatontól. A falu két település, Nagypécsely és Nemespécsely egyesítésével jött létre 1941-ben, az 1950-es megyerendezésig ráadásul Zala vármegyéhez tartozott. Nagypécsely nagyrészt az óbudai prépostság birtoka volt, de voltak földjei a településen a tihanyi apátságnak és a veszprémi káptalannak is. Nemespécselyen több nemesi család is lakott, köztük a Pécseliek is. A mai Klára-puszta a korszak forrásaiban Kispécselyként szerepelt, ez az elnevezés a 17. század végére azonban teljesen eltűnt.