„Én pedig […] nagyot szippantottam Tihany szabad ege alatt, s kövekből, márványokból megraktam a kert végében kis bástyámat.”
A Dokumentációs Központ fotóarchívumából nemrég előkerült egy fekete-fehér fénykép, amely Borsos Miklóst tihanyi kertjében, készülő szobrával örökíti meg. A tihanyi műteremház sajnos nem látogatható, így csak fényképek és a ránk maradt emlékezések alapján képzelhetjük magunk elé azt a nagy gonddal tervezett, mediterrán hangulatú kertet, amelyben szobrok álltak különleges délszaki növények között és mindehhez háttérként a pannon táj szolgált.
A nyár végén a II. világháború utáni modern építészet emlékeit bemutató tihanyi körsétánknak is a befejezéséhez értünk. Az apátság sok kincset rejtő vonzáskörzetét magunk mögött hagyva lecsorgunk a busszal a révig. A hetvenes évek elején olyan buszfordulót terveztek ide, mely formavilágával illeszkedett volna a helyi építészeti megoldásokhoz, köztük ahhoz a komp- és hajóutasokat fogadó jellegzetes állomásépülethez, melyet ezúttal ugyancsak körbejárunk.
Búcsút intve a Balaton-parti hangulatnak Tihanyban, a magára valamit is adó turista a tó fölé magasodó Bencés Apátság bejárásáért bizony még a dombtetőre is felkapaszkodik. A középkori eredetű templom lábánál egy olyan különleges cukrászda működik, melyet a tópart regionális fejlesztésének keretében, az 1950-es évek végén alakítottak ki.
„Mindez annyira túlnő a közönséges emberi kereteken, hogy a szemlélő azt hiszi, tündérmesét álmodik..." írta egy svájci utazó, Kaspar Risbeck, miután látogatást tett az Esterházyak fertődi birtokán. A 18. században megálmodott és kivitelezett fényűző kastély nem csak fő- és melléképületeivel, berendezésével, építészeti megoldásaival vívta ki a korabeliek elismerését, hanem gondosan megtervezett udvarával és grandiózus barokk parkjával is rászolgált a Bessenyei György által adott „magyar Versalia” elnevezésre.