portré

Ártner Klára 1932-ben született, fiatalkoráról, életrajzáról azonban keveset tudunk, pedig azon fiatal és tehetséges, generációváltó postaépítészek közé tartozott, akik nevéhez számos egyedi épület fűződik. Köszönhető volt ez egyrészt annak, hogy a POTI viszonylagos önállóságot biztosított kezdő építészei számára is. Az sem elhanyagolható szempont továbbá, hogy Ártner Klára nőként tudott érvényesülni a szakmában, így ez nem meglepő módon visszatérő eleme is volt a vele készült interjúknak.

Zalaváry Lajos 1923. január 1-én született Budapesten. Értelmiségi családban nőtt fel, édesapja az Osztrák-Magyar Monarchia idejében szerzett zongorista végzettséget Bécsben. A fiatal Zalaváry már az általános iskolában kitűnt rajztehetségével. Először a gödöllői Premontrei gimnáziumban tanult, majd átkerült Miskolcra, a minoriták rendházába, ahol a szomszédos Fráter György Katolikus Gimnáziumban (ma Földes Ferenc Gimnázium) érettségizett.

Finta József 1935. június 12-én született Kolozsváron. Értelmiségi családban nevelkedett, édesapja magyar-latin szakos tanár, költő és műfordító, édesanyja a református kollégium titkárnője volt. 1941-ben Észak-Erdély visszacsatolása után Nagyváradra költöztek, de 1944-ben a háború elől Budapestre menekültek, egyedül irataikat és a kis Finta kedvenc mackóját vitték magukkal. A Lónyay utcai Református Gimnáziumba került, közben édesapját nyugdíjazták, így nagy szegénységben éltek.

„Így az […] álló épületeknek történelmi, kultúrtörténeti, vallástörténeti szerepet is vállalniuk kell.”

Dunaújváros építését egy 1949-es minisztertanácsi határozatban rögzítette az akkor kormányon lévő Magyar Dolgozók Pártja. A város építése mai szóhasználattal élve “zöldmezős” beruházás volt ugyanis a dunapentelei lösz fennsíkon szántóföldek és legelők helyén jelölték ki Dunai Vasmű és a hozzá tartozó akkor még csak 7000 fősre tervezett kiszolgáló lakótelep helyét.