Pécsely egy dombokkal övezett medencében fekszik néhány kilométerre a Balatontól. A falu két település, Nagypécsely és Nemespécsely egyesítésével jött létre 1941-ben, az 1950-es megyerendezésig ráadásul Zala vármegyéhez tartozott. Nagypécsely nagyrészt az óbudai prépostság birtoka volt, de voltak földjei a településen a tihanyi apátságnak és a veszprémi káptalannak is. Nemespécselyen több nemesi család is lakott, köztük a Pécseliek is. A mai Klára-puszta a korszak forrásaiban Kispécselyként szerepelt, ez az elnevezés a 17. század végére azonban teljesen eltűnt. A megmaradt Nagypécsely és Nemespécsely elnevezés is jól érzékelteti, hogy a nemesség és a jobbágyság térben élesen elválasztva élt a területen. A Pécsely-patak vize alkalmas volt a malmok erejének kiaknázására, de a 19. században már kiterjedt szőlőművelés is folyt.
Az 1982-ben, Gazda Anikó vezetésével végzett műemléki felmérés két karakteres településrészt különített el, a Fő utcát és a Hosszú utcát.
A Fő utca beépítési módja és építészeti jellege a „hagyományos falusias hangulatot” őrizte, de az épületeket önmagukban nem tartották kiemelkedő értékűnek.
Ezzel szemben a Hosszú utca jellegzetes, paraszti életformát őrző településrészén – amely ráadásul igen szép természeti adottságokkal is rendelkezett – azonban a 68. szám alatti telken álló épületeket mind műemléki védelemre javasolták.
A fent bemutatott népi építészeti műemléki épületek szerencsésen átvészelték az idő múlását, így napjainkban is védettség alatt állnak, a település jellegzetes arculatának részét képezik.