Weiner Tibor alakja kevésbé van benne a köztudatban, de a Dunaújváros történetével foglalkozók számára jól ismert a város tervezőjének neve. A Műegyetem után a Bauhausban is tanulmányokat folytató építészről, Chile építészoktatásának újjászervezőjéről születésének 116. évfordulóján Végh Árpád, a Lechner Tudásközpont dokumentációs szakértője, építészettörténésze cikkével emlékezünk meg.
Jóllehet a beszédes Kárpátia név szinte mindenkinek ismerősen cseng, ennek ellenére kevesen tudják, hogy a Ferenciek tere 7-8. szám alatt működő étterem-söröző története nemcsak a szomszédos ferences rendi templommal, hanem a metróépítéssel is összefonódott. A sűrűn látogatott épület kerek egy évszázaddal elkészülte után felújításra, korszerűsítésre szorult. Az új köntösbe öltözött vendéglő jellegzetes enteriőrjeiről előkerült fotók szolgáltattak témát az évfordulóját ünneplő kultikus hely életének rövid bemutatásához.
„Én pedig […] nagyot szippantottam Tihany szabad ege alatt, s kövekből, márványokból megraktam a kert végében kis bástyámat.”
A Dokumentációs Központ fotóarchívumából nemrég előkerült egy fekete-fehér fénykép, amely Borsos Miklóst tihanyi kertjében, készülő szobrával örökíti meg. A tihanyi műteremház sajnos nem látogatható, így csak fényképek és a ránk maradt emlékezések alapján képzelhetjük magunk elé azt a nagy gonddal tervezett, mediterrán hangulatú kertet, amelyben szobrok álltak különleges délszaki növények között és mindehhez háttérként a pannon táj szolgált.
A nyár végén a II. világháború utáni modern építészet emlékeit bemutató tihanyi körsétánknak is a befejezéséhez értünk. Az apátság sok kincset rejtő vonzáskörzetét magunk mögött hagyva lecsorgunk a busszal a révig. A hetvenes évek elején olyan buszfordulót terveztek ide, mely formavilágával illeszkedett volna a helyi építészeti megoldásokhoz, köztük ahhoz a komp- és hajóutasokat fogadó jellegzetes állomásépülethez, melyet ezúttal ugyancsak körbejárunk.
Búcsút intve a Balaton-parti hangulatnak Tihanyban, a magára valamit is adó turista a tó fölé magasodó Bencés Apátság bejárásáért bizony még a dombtetőre is felkapaszkodik. A középkori eredetű templom lábánál egy olyan különleges cukrászda működik, melyet a tópart regionális fejlesztésének keretében, az 1950-es évek végén alakítottak ki.
„Mindez annyira túlnő a közönséges emberi kereteken, hogy a szemlélő azt hiszi, tündérmesét álmodik..." írta egy svájci utazó, Kaspar Risbeck, miután látogatást tett az Esterházyak fertődi birtokán. A 18. században megálmodott és kivitelezett fényűző kastély nem csak fő- és melléképületeivel, berendezésével, építészeti megoldásaival vívta ki a korabeliek elismerését, hanem gondosan megtervezett udvarával és grandiózus barokk parkjával is rászolgált a Bessenyei György által adott „magyar Versalia” elnevezésre.