Szolnok mindig is a magyar vasút fontos központi helyszíne volt. 1847. szeptember 1-jén nyitotta meg Kossuth Lajos és Széchenyi István a Tisza partján lévő kis szolnoki vasútállomást, a régi „indóházat”. 1857-ben megközelítőleg a mai helyén épült a második épület, majd ezt is átépítették a kor neves állomásépítésze, Pfaff Ferenc tervei szerint. Ez az épület azonban az 1944-es bombázások során súlyosan megsérült, így újjáépítése már rögtön a háború után felemerült.
A Maros folyót átívelő híd a 43. számú út Makó és Kiszombor közötti szakaszát köti össze. Jelentősége abban rejlik, hogy a Románia felé vezető nagylaki határátkelőhöz vezet. A híd első verziója még 1926-ban épült, de a második világháború során elpusztult, amikor a szovjet csapatok bevonulásakor 1944-ben a visszavonuló magyar csapatok felrobbantották. A háborút követően sokáig csak egy provizórikus fahíd helyettesítette, majd 1948-ban történt meg az újjáépítése.
’Mirhó’ szavunk eredetileg azt a kis vízhozam elvezetésére tervezett, keskeny és sekély árkot jelentette, amit a gazdák két alacsonyabban, laposabban fekvő telek közé húztak, hogy a tavaszi és az őszi megnövekedett csapadékmennyiséget, illetve az ország bizonyos területein állandó problémát jelentő talajvizet elvezessék. A Tiszántúlon azonban 1745 óta mint földrajzi név él a köztudatban: a Mirhó-fok egy megközelítőleg egy-másfél kilométer átmérőjű medret jelöl a Közép-Tisza-vidék keleti, délkeleti részén.
Az Apor Vilmos tér autó- és villamosutak által határolt területe ma már egyrészt park, másrészt egyházi központ, mai arculatát azonban csak az utóbbi években nyerte el. Cikkünkben annak jártunk utána, hogy hogyan alakult át a tér, milyen épületek tűntek fel és ezek közül melyek állnak napjainkban is.
A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának szabadalmi bejegyzései között az 170062-es szám alatt található a világ egyik legnépszerűbb térbeli logikai játéka, a bűvös kocka, amelyet a népnyelv megalkotója, Rubik Ernő után gyakran inkább Rubik-kockának nevez.
„Tizenhárom deka, 41 műanyag alkatrész, 6-6 rugó és csavar, 54 kis négyzet alakú tapéta. Játék? Több annál! Jelenség, soha nem volt, soha nem lesz valami: a bűvös kocka.”
„A környezet lenyűgöző, a fák, a cserjék között kaviccsal leszórt utak kanyarodnak, a hegytől néhány kilométerre ezüstösen csillog a Dráva […] fehér lokátorernyő kémleli a most felhőtlen égboltot.”
– írták a a ligetes-erdős, vadregényes környezetben fekvő beton-és vasbeton talpak és állványok, árkok és bunkerek rendszeréből álló jégeső-elhárító rakétakilövő állomásról, ami a Tenkes-hegy tetejéről óvta-védte a délvidéki mezőgazdaságot.
Gazda Anikó 1982-ben nyakába vette fényképezőgépét és munkatársaival bejárta egész Fejér vármegyét, azon belül is 105 települést, hogy karakteres településrészeket vagy építészeti együtteseket találjon. Az összefoglaló alapján főként egy-egy utcát emeltek ki, ahol megmaradtak a népi építészeti stílusban épült lakóházak, de megőrzendőnek ítéltek 16 településközpontot, 6 jól körülhatárolható épületegyüttest, 3 egész települést és 3 összefüggő területet.
Az 1971-ben itthon először megrendezett vadászati világkiállításra érkező vendégek befogadása szükségszerűen jelentette a hazai szállodakapacitás bővítését. A Pannónia Vállalat 1970-71 folyamán megközelítőleg 2000, „B” kategóriájú szállodai férőhely kialakítására vállalkozott 8 új hotel megnyitásával. A korszak két nagy idegenforgalmi vállalata, a Hungarhotels és a Pannónia egymással szinte versengve terveztették és kiviteleztették a mind nagyobb, mind érdekesebb, mind „egzotikusabb” szálláshelyeket.
Ártner Klára 1932-ben született, fiatalkoráról, életrajzáról azonban keveset tudunk, pedig azon fiatal és tehetséges, generációváltó postaépítészek közé tartozott, akik nevéhez számos egyedi épület fűződik. Köszönhető volt ez egyrészt annak, hogy a POTI viszonylagos önállóságot biztosított kezdő építészei számára is. Az sem elhanyagolható szempont továbbá, hogy Ártner Klára nőként tudott érvényesülni a szakmában, így ez nem meglepő módon visszatérő eleme is volt a vele készült interjúknak.