Ugrás a tartalomra

Az 1971-ben itthon először megrendezett vadászati világkiállításra érkező vendégek befogadása szükségszerűen jelentette a hazai szállodakapacitás bővítését. A Pannónia Vállalat 1970-71 folyamán megközelítőleg 2000, „B” kategóriájú szállodai férőhely kialakítására vállalkozott 8 új hotel megnyitásával. A korszak két nagy idegenforgalmi vállalata, a Hungarhotels és a Pannónia egymással szinte versengve terveztették és kiviteleztették a mind nagyobb, mind érdekesebb, mind „egzotikusabb” szálláshelyeket.

Ártner Klára 1932-ben született, fiatalkoráról, életrajzáról azonban keveset tudunk, pedig azon fiatal és tehetséges, generációváltó postaépítészek közé tartozott, akik nevéhez számos egyedi épület fűződik. Köszönhető volt ez egyrészt annak, hogy a POTI viszonylagos önállóságot biztosított kezdő építészei számára is. Az sem elhanyagolható szempont továbbá, hogy Ártner Klára nőként tudott érvényesülni a szakmában, így ez nem meglepő módon visszatérő eleme is volt a vele készült interjúknak.

Budapest, Kiskunfélegyháza, Pécs és Sopron – a négy magyarországi várost négy különböző formájú és funkciójú, de azonos nevet viselő – a víztől, vízparttól távol eső városközpontokban némileg tájidegennek tűnő nagymadár, a hattyú után elnevezve – épület köti össze, mindannyian büszkélkedhetnek ugyanis egy Hattyúházzal – vagy Hattyú-házzal. Cikkünkben az ismert hazai Hattyúházak történetét mutatjuk be. 

Zalaváry Lajos 1923. január 1-én született Budapesten. Értelmiségi családban nőtt fel, édesapja az Osztrák-Magyar Monarchia idejében szerzett zongorista végzettséget Bécsben. A fiatal Zalaváry már az általános iskolában kitűnt rajztehetségével. Először a gödöllői Premontrei gimnáziumban tanult, majd átkerült Miskolcra, a minoriták rendházába, ahol a szomszédos Fráter György Katolikus Gimnáziumban (ma Földes Ferenc Gimnázium) érettségizett.

Pécsely egy dombokkal övezett medencében fekszik néhány kilométerre a Balatontól. A falu két település, Nagypécsely és Nemespécsely egyesítésével jött létre 1941-ben, az 1950-es megyerendezésig ráadásul Zala vármegyéhez tartozott. Nagypécsely nagyrészt az óbudai prépostság birtoka volt, de voltak földjei a településen a tihanyi apátságnak és a veszprémi káptalannak is. Nemespécselyen több nemesi család is lakott, köztük a Pécseliek is. A mai Klára-puszta a korszak forrásaiban Kispécselyként szerepelt, ez az elnevezés a 17. század végére azonban teljesen eltűnt.

Finta József 1935. június 12-én született Kolozsváron. Értelmiségi családban nevelkedett, édesapja magyar-latin szakos tanár, költő és műfordító, édesanyja a református kollégium titkárnője volt. 1941-ben Észak-Erdély visszacsatolása után Nagyváradra költöztek, de 1944-ben a háború elől Budapestre menekültek, egyedül irataikat és a kis Finta kedvenc mackóját vitték magukkal. A Lónyay utcai Református Gimnáziumba került, közben édesapját nyugdíjazták, így nagy szegénységben éltek.

Így az […] álló épületeknek történelmi, kultúrtörténeti, vallástörténeti szerepet is vállalniuk kell.

A 1800-as évek második felétől már megtelepedik a bányászat és az ipar a településen, azonban a kiépülése rendszertelen volt a mai belvárosban a salgó folyó mentén kialakuló főútvonalat szegélyezve épültek különböző kereskedők házai a gyárakhoz illetve a bányákhoz kapcsolódó lakótelepek pedig a várostól függetlenül fejlődtek az adott vállaltok beruházásában. A II.

Bakonyjákó község az Észak-Bakony nyugati szélén fekszik Veszprém vármegyében, a Pápai járásban. Neve a Ják, Jákob keresztnévből származik. A 15. század végéig a nagybirtokos Himfy-család tulajdonában volt, s a település Döbrönte vagy Szarvaskő váráshoz tartozott. A Himfy-család Nagy Lajos király alatt élte virágkorát, az uralkodói kegy alábbhagyása miatt a kitűnő vitézek rablólovagokká züllöttek és fosztogatták a környéket. A 16.

“Leninvárosnak nincsenek még tradíciói, házaihoz, tereihez alig-alig fűződnek még asszociációk, alig van múltja, nagyobbrészt csak jelene és jövője van; olyan, mint az épülő lakás, amelynek egy szobája lakható már, de a többi még készül.” (Füle, 1973)